A mesekirály
Pósa Lajos portréja
Pósa Lajos

LÁTOGATÁS PÓSA BÁCSINÁL *


Egyszer volt, hol nem volt, az Óperencián túl, Tiszán innen, Dunán innen, lakozott egy ember. Bizony szegény volt őkelme, a háznál se tücski, se hajtsd ki. Való igaz, hogy ilyetén állapotával ő édes-keveset törődött. Öreg emberek, akik jórészt már bejárták az élet útját, fejet csóváltak, látván őt térülni, fordulni hol erre, hol arra. Ez az ember forgat valamit elméjében, de mit? Talán a bölcsek kövét szeretné megtalálni vagy a Dárius kincsét keresi? Mindkettő lehetséges, de éppenséggel nem valószínű. Mert, ha azt akarná: kotyvasztana; ha ezt keresné: ásóval turkálná a földet; holott örökké lesütött szemmel járkál. Ugyan miért? Azért bizony, mert veszedelem vagyon az ő szemében; tűz, amely sugárt hint szerteszét, s bizony megégeti azt, aki nem elég elővigyázatos.
Egyszer aztán nagyot gondolt a mi emberünk. Félmérföldes csizmákat húzott, s tarisznyáját megrakta hamu-pogácsával. Ha a lába térdig kopik is, ha a világ végéig kell is mennie: ő megy. Megy és megkeresi a szerencsét.
Az emberek rámeredtek.
– Ugyan hová mégy innét? – kérdezték tőle. – Hát nem vagy megelégedve a sorsoddal? Becsülettel élsz közöttünk; mi szeretünk téged. Vajon miért kívánkozol el tőlünk?
Ő pedig válaszolt.
– Megyek, mert várnak engem. Hegyek derekán, völgyek ölén, csendes tanyán és zsibongó városokban. Hegyek derekán nem zúg a szél, völgyek ölén nem nyíl a virág, csendes tanyákon nincs vidámság és napsugár a városokban. Én oda varázsolom őket.
– Ugyan mivel?
– Vagyon nekem erre varázsszerem.
– És micsoda az a varázsszer?
– Egy csomó papiros.
– És mi van a papiroson?
– Vers…
A kíváncsiskodók elfordultak és mosolyogtak.
Ez az ember sincsen ki szegletre. Ám lássa: mire viszi.
Elment. Bandukolt hegyen-völgyön, árkon-bokron keresztül. Ág húzta, tüske tépte, de azért csak kitartóan haladt előre. Mikor kifogyott tarisznyájából a hamu-pogácsa: megállott Pesten egy nagy ház előtt.
Két ember lakott a házban. No, ugyan furcsa emberek voltak.
Okos emberek, ha mi szépet gondoltak el vagy okosat mondtak: ők könyvbe írták, azután bíztatták a többieket: vegyétek, lássátok és olvassátok, mert nagy lészen a ti szíveteknek az ő gyönyörűsége.
Hát nem mosolyogni való az olyan ember, aki könyvet árul? Mi eddig úgy tudtuk, hogy csak az a jó, amit meg lehet enni, fényes ruha, amit magunkra öltünk, ékszer, amit magunkra akasztunk… Náluk kopogtatott a mi emberünk.
– Szerencsés, lencsés jó napot kívánok, – köszöntött tisztességtudóan.
– Fogadj Isten, szegény ember, ugyan mi kéne, ha vóna?
– Hegyek derekán nem zúg a szél, völgyek ölén nem nyíl a virág, csendes tanyákon nincs vidámság és napsugár a városokban. Én oda varázsolom őket.
– Ugyan mivel?
– Vagyon nekem erre varázsszerem.
– És micsoda ez a varázsszer?
– Egy csomó papiros.
– És mi van a papiroson?
– Vers...
A két ember nem fordult el, hanem elolvasta a verseket, és azután mosolyogtak. Nevetett a szemük, a szívük, a lelkük. És ott fogták a verset is, a vándort is. Dehogy eresztik tovább!...
És azóta zúg a szél a hegyek ormán, virág nyíl a völgyek ölén, vidámság honol a csendes tanyákon, verőfény dereng a komor, zajongó városokban. Ezt mind ő csinálta, az ő varázs-verseivel, a gyermekek szívében… Pósa bácsi…
– Tyűh, örgöm-börgöm – dohog hangosan Pósa bácsi, ha elolvassa ezt a róla való írást –, hát ugyan mire volt jó ezt elbeszélni? Még azt találja hinni valaki, hogy míg én elő nem álltam egy paksaméta verssel, nem zúgott a szél a hegy derekán, nem nyílott a virág a völgy ölén, nem volt vidámság a csendes tanyákon s nem ragyogott napsugár a komor városokban…
Hát persze, hogy nem. Bizony nem. Hiába bizonykodik, hogy nem varázsló: ezt mind ő csinálta. És ezt köszönöm most én meg mindnyájunk nevében, akik az ő csudatételében gyönyörködünk.
Tiltakozó szavára pedig nem adok ez egyszer semmit. Kimondom, hogy ezt a varázsolást mindmáig elköveti, és tapsolnak hozzá kicsiny gyermek-kezek lelkesen, szívrepesve.
Hogyan csinálja?
Biz’ ez fogas kérdés. Erre nem könnyű felelni. Talán jobb lesz, ha meglátogatjuk munkás-házában.
Ott ül egy karosszékben. Füst gomolyog körülötte, mint a mesebeli királyleány kékes fátyola. A bemártott toll ott hever előtte, ő maga hátrahanyatlik, a szeme le van csukva. Talán alszik? Nem biz’ a. Ábrándozik, mesék szálait szövögeti. Egy-egy napsugár betéved az ablakon, odalopódzik a lezárt szempillákhoz s mosolyog ő is, a napsugár is. És készen van a vers, tele aranyos derűvel, humorral vegyest. Pista, Palkó, Gyurka, Karcsi, kik kis tanyákon, faluban, nagy városokban laknak, milyen örömmel hallgatják majd. Bizony, a hangos öröm felveti a házat.
Íme, láttuk, mint születik a vers és mégse láttuk.
Pósa bácsi pedig szól:
– Gyertek mind, akik szépen tudtok regélni az én gyermekeimnek.
Jön hát egy poéta. Egy kicsit félénk, a szava is reszket, amint megáll Pósa bácsi előtt. Az pedig jóságosan bátorítja.
– Miről írt?
– A tenger mélységéről.
– Hát még?
– A hegyről, amely legmagasabb a világon.
– Hát még?
– Az illatos rózsáról; a hárfáról, amelynek legédesebb a zenéje.
– Hát még?
– A kék égről, amely végtelen.
Pósa bácsi megcsóválja a fejét. Valami nem tetszik neki.
Betakarja magát a kavargó füstfelhőbe s megszólal csendesen:
– Van valami, ami mélyebb a tengernél, magasabb a legmagasabb hegynél, illatosabb a rózsánál, édesebb zenéjű a hárfánál és végtelenebb a kéklő égnél. Arról írjon az én gyermekeim számára.
– A poéta lehorgasztja fejét s kérdi:
– S mi legyen az?
A gyermekek hatalmas varázslója csendesen, szinte suttogva válaszol:
– A szív.

In: Kisdednevelés, 1906. március 1.
*

KÖSZÖNTJÜK PÓSA LAJOS HONLAPJÁN!

Épp' százegy éve jelent meg a fentebb olvasható szívet-lelket melengető írás Pósa Lajosról, a magyar szellemiségű gyermekirodalom megteremtőjéről és első korszakos jelentőségű művelőjéről. A tanári, majd a hírlapírói pályán tett kitérőjét követően, a "Boldog Békeidők" derekán borult virágba költészete és bontakozott ki a maga nemében egyedülálló – ma is mintául szolgáló – lapszerkesztői tehetsége. Népszerűségének zenitjén – sajátosan magyar világa sorsszerű elmerülésének kezdete előtt alig néhány héttel – mint a korszak irodalmi életének egyik megkerülhetetlen alakja adta vissza nemes lelkét Teremtőjének. Az egykor ünnepelt költő dicsősége a halála óta eltelt majd’ száz év során megkopott. Szerencsésebb történelmű országokban gyermekírói hagyatékát megbecsülés, emlékét tisztelet övezné. Kompországban – író-voltát is kétségbe vonva –, a kicsinyek paradicsomából is kiűzték. Bár szűkebb pátriája – Gömör népe és szellemi elitje – tiszteletreméltó hűséggel ápolja emlékét és a közelmúltban több verseskötete s egy vele kapcsolatos kismonográfia is megjelent, munkássága sokak előtt még mindig ismeretlen. Könyvünket követően, az internet adta lehetőségek kiaknázásával is szeretnénk ráirányítani a figyelmet e méltatlanul háttérbe szorított költő érdemeire. Célunk, hogy halálának századik évfordulójára elérhetővé tegyük gyermekvers-költészete javát és a gyermekirodalmi munkásságát érintő irodalomnak minél teljesebb állományát – szakítva a részben ma is élő népi-demokratikus gyakorlattal, amely a saját mondanivalója alátámasztása érdekében kedvére mazsolázott a vele kapcsolatos irodalomból, miközben műveit az olvasók elől elzárva tartotta. Sokak ellenérzését kiváltó felnőtt-és dalköltészetét csak olyan mértékben érintjük, amennyiben egyes darabjaival Pósa Lajos értékrendjét, lelke ihlető magyarságát; „idilli”-, és közéleti költészetét szemléltetjük. Felidézzük lapszerkesztői munkásságát is; a teljesség igénye nélkül válogatunk minden idők legjobb, és méltán legnépszerűbb magyar gyermeklapja, Az Én Ujságom egykori szerzőinek munkáiból. E közcélú feladatok teljesítése érdekében honlapunk folyamatos fejlesztéséhez a költő személyéhez kapcsolódó kiadványok (könyvek, folyóiratok, napilapok, plakátok, stb.), családi-és sajtófotók térítésmentes másolásra történő felajánlását szívesen fogadjuk. S ha tisztelt látogatónk úgy véli, céljaink túl merészek, figyelmébe ajánljuk, hogy ha Pósa Lajos annak idején nem indul a népmesék legkisebb gyermekének erős elhatározásával új utakra, talán még ma sem lenne magyar gyermekirodalom – s ha lenne is, bizonnyal másmilyen lenne.

Budapest, 2007. március 1.
Kun Miklós Jenő

TÁJÉKOZTATÓ A HONLAP HASZNÁLATÁRÓL:

Honlapunkon a tájékozódást menüpontok biztosítják.

A költő pályáját és verseinek utóéletét érintő, HTML-változatban is olvasható szövegekben előforduló belső hivatkozásokat barna színnel, a külsőket kékkel jelöltük. Ezekre kattintva a hivatkozások elérhetők. A belső hivatkozások a teljes tartalomnak csak egy részét képezik s azok a dokumentumok között keresve is megtekinthetők, a mindenkor hozzáférhető teljes állománnyal együtt. Előfordulhat, hogy a tartalomjegyzékből elérhető Pósa-irodalom egyes letölthető darabjai látogatásuk időpontjában még nem szerepelnek a "Felébredhet-e végre Pósa Lajos?" c. írás jegyzeteit követő bibliográfiában. Kifejezetten bibliográfiai adatok iránti érdeklődés esetén célszerű a nyomtatható pdf-változat és a tartalomból elérhető állomány együttes tanulmányozása.
A A PDF formátum logója formátumú dokumentumok szabadon letölthetők, vagy kinyomtathatók. A letöltéshez Adobe Acrobat Reader Az Acrobat Reader letöltési logója szükséges. Ez a program ingyenesen letölthető itt. A külső hivatkozásokkal kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy az online-napilapokban megjelent hivatkozások eléréséhez a napilap saját archívumának használata is szükségessé válhat. Ha a hivatkozások bármilyen okból elérhetetlenek, a A Google internetes kereső logója igénybevételét javasoljuk.

Honlapunk www.posabacsi.com vagy www.mesekiraly.com címen is elérhető.

*
FELÉBREDHET-E VÉGRE PÓSA LAJOS? *

– Cigánynak szobrot? Hát akkor mit emeljünk neked? – Pósa készen volt a válasszal: – Nekem sohasem lesz szobrom, özvegy feleségemről is mint az égi madárról csak a jó Isten fog gondoskodni, mert nekem nem lesz: mint Dankónak Pósa Lajosom! 1
Szobra ugyan neki is lett (kettő is), jóslata mégis betelt. Özvegye vagyonkáit, közös életük emlékeit eladogatva tengette életét, őt pedig – az 1945 utáni megfelelési kényszer következményeként – elfeledték, művelődéstörténeti jelentőségével együtt. 2
A magyar halottak valóban mélyebben vannak eltemetve. 3
*
Pósa Lajos sokat nyomorogva szerezte meg tanári diplomáját, tanított is, ám útját a sors, a hírlapírás tövises pályáján, a költészet felé terelte. Előbb fővárosi lapokba írt, majd 1881-ben, Mikszáth Kálmán utódaként, Enyedi Lukács hívására (feltehetően a korábban vele együtt katonáskodó Kulinyi Zsigmond ajánlására), a Szegedi Napló munkatársa lett. Szegeden borult virágba költészete; itt ismerte meg Dankó Pistát, akinek első és legjobb szövegírója volt, s mindvégig igaz pártfogója maradt. A nagy nótaköltő halála után országos gyűjtést kezdett, és ellenállást, közömbösséget leküzdve, márványszobrot emeltetett az emlékére.
Egykori iskolatársa, Mikszáth baráti ösztönzésére fordult a gyermekköltészet felé. Ez irányú, költői alkatának inkább megfelelő tevékenysége a jó szemű kiadók figyelmét sem kerülte el (irodalmi működésének jelentőségét Tömörkény István már 1888 elején hangsúlyozta, aki Pósában – pályatársai közül elsőként – az ifjúsági irodalomnak mint új műfajnak a megteremtőjét látta 4), mi több, Wolfnerék újonnan indítandó gyermeklapjuk szerkesztésével is megbízták. 5
Visszaköltözött a fővárosba, és 1889. december 15.-én Benedek Elekkel megindította, majd haláláig szerkesztette Az Én Újságom c., első irodalmi értékű, hazafias szellemű és európai színvonalú gyermeklapunkat.
1890 végén a Magyar Salon című folyóiratban ismertette a szegedi közönségtől történt búcsúja során vázolt törekvéseivel összhangban álló gyermekköltői hitvallását, melyet 1893-ban, az első komolyan számbavehető - de válogatási elvei miatt alaposan megbírált -, óvodás-antológiánk előszavában lényegében megismételt: 6
„Az ébredező gyermeki szív, a bontakozó gyermeki lélek csakúgy megkívánja a magáét, mint a test a tiszta levegőt, a szabad mozgást, az erősítő táplálékot. A gyermeki szív és lélek tiszta levegője, szabad mozgása és erősítő tápláléka nem, mint eddig: száraz, moralizáló, tantételes költészet, hanem üde virágokkal, aranyos pillangókkal ékeskedő mezőnek friss tavaszi fuvalma...
Ha valahol szükséges a lehetőleg tökéletes színvonal: az irodalom ezen ágának föltétlenül megkívántató kelléke. Tartalmi tisztaság, formai kerekdedség, nyelvi egyszerűség és magyarosság, irodalmi és pedagógiai legmagasabb szempontok határozzák meg a gyermekköltő hivatását. Aki nem tud mesterkéletlenül írni, aki nem tud az élet tapasztalatainak sötét légköréből kibontakozni, aki nem tud az alkalmas anyagnak megfelelő alakot adni, aki nem tud nemzetének hamisítatlan nyelvén zengeni: az ezen a téren nem arathat sikert (...)
A kisdedóvókban elhangzott versek alapvető befolyást gyakorolnak, a zsenge szívvel, lélekkel beszívott hatások kiterjednek a kisdedek egész jövőjére. A felületes, üres költészet felületes, lazaságra hajlandó nemzedéket nevel a hazának…
A német, a francia, az angol gyermek ismerje meg a maga éghajlatát, szívja be nemzetének erkölcseit, szokásait: a magyar gyermek legyen testestül-lelkestül magyar, ne növekedjék a ma oly divatos nemzetközi szellem fertőző légkörében, hogy idővel hazájának tántoríthatatlan hű fia és leánya lehessen. A magyar gyermekköltőnek teljesen szét kell tördelnie az idegen bilincseket, s felszabadítania a magyar gyermekvilágot azon benyomásoktól, melyek hazafiságát, nemzeti érzelmét megtámadják. Csak akkor lesz belőle igaz, ragaszkodó tagja a nemzetnek, csak akkor fogja majd nagy korában a költővel szent lelkesedéssel énekelni:

"Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek!"

Gyermekirodalmunk teremtő munkájába korának rangos íróit, festőit és grafikusait, valamint a tudományos élet neves képviselőit (Herman Ottó, Hermann Antal, Kiss Áron, Kőrösi Henrik, Sebestyén Gyula, Strausz Adolf és Peres Sándor) vonta be; az új műfaj fáradhatatlan ösztönzőjeként fiatal írók hadát indította útjára; Lengyel Laura, Tutsek Anna, Gaál Mózes, Krúdy Gyula, Lőrinczy György, Sas Ede, Sebők Zsigmond, Tábori Róbert, és sokan mások is, az ő lapjában lettek elsőrangú ifjúsági íróvá; elévülhetetlen érdeme, hogy felfedezte az őt apjaként tisztelő Móra Ferencet. 7
Ezáltal – igazi kultúrhivatást teljesítve –, magasba lendítette az eredeti, magyar szellemiségű gyermekirodalmat. Ez Pósa igazi életműve, amely költői és irodalomtörténeti rangját is adja.
Az Orient Vendéglő időnként szerkesztőséggé is alakult legendás Pósa-Asztalánál 8 a korszak legnagyobbjai is megfordultak, köztük Bródy Sándor, aki kellően ma sem becsült írásában igen érzékletesen fogalmazta meg költőnk küldetésének a lényegét:
"Csak a föld népe között akad még ilyen egész ember, ilyen teli, tízzel is fölérő. A költők között oly ritka, szinte furcsa. Ahol áll, ott Pest szürkesége, gyári melankóliája meg is van törve, kivirít belőle messzire – Pósa Lajos, a nagymellű, a nagyszívű boldog ember, akihez csaknem mindnyájan iskolába járnak.
Igen boldogtalan volt az írói harc, mielőtt ő feljött volna ide Budapestre. Kávéházban ültünk egész éjszakákon által, és savanyúan bölcselkedtünk az édes kávé mellett. Radnót szülötte, Szeged tápláltja, vendéglőbe szoktatott, ahol savanyú bor mellett édesen folyik a filozofálás, a veszekedés is. Már-már úgy fejlődtünk, abszintot ittunk hangulatos kávéházban, ópiumpipákról álmodoztunk, Baudelaire majmai, Páris rabjai lettünk, amikor jött a barnapiros arcú költő és anélkül, hogy mondta volna: a magyar és vidám irányba terelt mindnyájunkat.
– Bátya, bátya, ezért magát megáldja az isten, és igen megemlegeti a magyar irodalomtörténet, meglássa!" 9
De nemcsak művészbarátai becsülték. Gyermekirodalmi munkássága iránti elismerésük jeléül a Kisdednevelők Országos Egyesülete 1897-ben tiszteletbeli tagjául fogadta a gyermekek rajongva szeretett költőjét. Folyóiratuk és hivatalos közlönyük, a Kisdednevelés, mindenkor tág teret biztosított gyermekverseinek, és az azokra épülő óvodai gyakorlatoknak.
"Pósa gyermekversei rendkívüli és jótékony hatást gyakorolnak a kisdedek nevelésének módjára. Ahová ezek a versek eljutottak, ott természetesebbé, szabadabbá, elevenebbé, játékszerűbbé teszik a foglalkozásokat. A költőileg és pedagógiailag kifogástalan anyag pedig csodás varázzsal mélyíti bennünk a gyermeknek szeretetét és ülteti be a kicsinyek szívébe a szépnek, igaznak és jónak magvait." – jelentette ki a Kisdednevelés akkori főszerkesztője, a jeles pedagógus és tanügyi író, Peres Sándor (Újfalussy Sándor néven maga is számos gyermekvers szerzője).
1900 Húsvétján, Szegeden, az egyesület évi rendes közgyűlésén bensőséges ünnepség keretében köszöntötték az ötvenéves költőt. A kisdednevelők mentora, a korszak egyik legjelentősebb kultúrpolitikusa – György Aladár Pósát üdvözlő bölcs gondolatait idézem: "Szeresd a gyermeket...
Nem az emberbarátok és piétisták jelszava ez többé. Az a század, mely megteremté az általános népművelés eszméjét, mely köztudattá emelte, hogy a nagy néptömeg művelődése és jóléte nemcsak erkölcsi követelmény, hanem a messzelátó kultúrpolitikáé is, ugyanaz a század teremtette meg a gyármunkásokat védő törvényeket, a népkönyvtárakat és a szabad lyceumokat sok más intézménnyel együtt, melyek egytől-egyig annak az ébredező köztudatnak eredménye, hogy a nemzetek vagyonában legbecsesebb az ember.

Ez a köztudat változtatta át a gyermekszeretet ösztönét öntudatos céllá. Szeressük a gyermeket, nemcsak azért, mert gyámoltalanságában megkövetelheti, hanem mivel a szeretett gyermekek alkotják meg a nemzetek szebb jövőjét.
Hasztalan azonban az okoskodó szó, ha nem lelkesít a szív melege. A korszellemet azok az apostolok viszik leginkább a magaslatra, kik szívverésükön is tudnak beszélni. Szerencsés végzetünk, hogy a gyermekszeretet emelkedő köztudata nálunk is teremtett ily apostolt. Éljen Pósa Lajos!" **
Mintegy ötvenkötetnyi gyermekverse jelent meg. Munkái A Hét, a Budapest, és az Új Idők hasábjain is napvilágot láttak. Gondozta a Filléres Könyvtárat, Szegeden Irmei Ferenc és Vass Mátyás, Budapesten Havas István és Peres Sándor társaságában szerkesztette az elemi népiskolák olvasókönyveit.
Sok száz versét zenésítették meg, a legtöbbet Dankó Pista és – Blaha Lujza cimbalmosa – Lányi Géza, Vágvölgyi Béla és Zsadányi Armand; hatot a Juhász Gyula első kötetét kiadó hódmezővásárhelyi ügyvéd és hírlapíró: Balassa Ármin; négyet az ifjú Bartók Béla; a Petőfit: Lányi Ernő; A kis gyűrűs legényt: Serly Lajos; a Kossuth néphimnuszt Csanády Virgil; a magyarnóta "himnuszává" vált Eltörött a Dankó Pista nótás hegedűje című alkotását: a felejthetetlen Jákó Vera. Számos gyermekverse épült be az óvodai foglalkoztatók anyagába: Bán Lajos, a gyermekversköltőként is ismert kovásznai óvónő, Csánky Mariska, Grillné Wohlfahrt Anna, Erődi Ernő, Exner Leo, Kacsoh Pongrác, Kohányi Sámuel, Tihanyi Ágost és mások dallamaival.
Negyvenéves írói jubileumán – 1914. június 7.-én – több tízezer gyermek köszöntötte a városligeti Millenárison.
A már életében is zajló és az összeomlást követő szellemi csatározások őt sem kímélték. A főként hazafias-költészetét illető józan kritikák mellett nemtelen támadások is érték. Ezek éppúgy magyarázhatók a szecessziós századforduló környékén megváltozott irodalmi ízléssel, mint a nemzeti érdekeinkkel szemben álló körök lankadatlan tevékenységével.
Művei újrakiadásai 1920 után megritkultak, de nemzeti társadalmunkban szellemisége töretlenül hatott, s gyermekköltészetét még értékén kezelték. A következő gondolatokat az első európai hírű magyar gyermekpszichológus – Nagy László – munkásságának folytatója, a fiatalon elhunyt Kenyeres Elemér 1926-ban közzétett tanulmányából idézem:
"Aggodalom nélkül, bátran járhatunk Pósa mezején, utunk nem visz vad vizekre, sem hínárba; sem mérges büröktől, sem bolondító beléndektől nem kell féltenünk gyermekeinket. Pósa mezején aranyos nap mosolyog és enyhe szellő hajtogatja a karcsú virágok illatos fejét. (...)
Pósa versei közül – eddigelé a legtökéletesebb gyermekversek közül – kell választanunk, mikor gyermekeink a négy éves kor körül, beszédjüknek fő vonásokban való kifejlődése után, mind mohóbban vágynak különböző célú és tárgyú versikékre és verses elbeszélésekre és mind nagyobb élvezettel tanulnak meg ilyeneket, különösen képpel és játékokkal kapcsolatban. Kívánatos, hogy a képeskönyvek készítői is Pósából merítsenek tárgyat és Pósa verseit használják a képek kísérő szövegének. Ekkor nem kerülnek olyan esetlen, teljesen érthetetlen és formátlan sorok a gyermekek ajkára, mint amilyeneket manapság sok képeskönyv tartalmaz. (...)
Pósa költészete bőven adja tehát – az eddigi fejlődést tekintve a legszebb és legnemesebb formában – mindazt, mit gyermekeink mint irodalmi anyagot kívánnak tőlünk.
Kötelességünk, hogy a legjobbat és legtökéletesebbet adjuk fogékony szellemüknek, mert ízlésüket csak így fejleszthetjük, a szépet és nemeset csak így kedveltethetjük meg velük. Pósának nekik való tiszta, magyar szövegeivel örvendeztessük meg őket, hogy mint a méh a nemes gyönyör mézét szívják belőlük."
 10
Tíz évvel később Tóth Laura ekképp összegezte költészetét: 11
"Verseinek alaphangja, a büszke öntudat, mellyel rajongva állította: Magyarország tündérország, legszebb a világon, az itteni élet a Kánaán élete; a magyar katona, a magyar hős párjanélküli stb. – halála után alig pár napra elveszítette az időszerűségét a fegyverzörej túlkijózanító morajában. S vele Pósa világa is elmerült. Verseinek hazafias optimizmusa lekopott, s ami ott maradt, nem jelentett többet olvasója számára csilingelő, mosolygó cifraságnál. S ettől kezdve Pósa versei jórészt feledésbe mentek.
Pedig verseinek igen nagy részéért kár. Sajnálni lehet meséinek üde szépségét, gyermekmondáinak naiv frissességét. A mai gyermekirodalom túlságos józansága mellett nem tudom, nem tudna-e gyönyörködtetést szerezni, pl. a Bandi álma c. meséje.
 12 Mert meséinek mindenkor meg lesz az értéke. Ezenfelül meséinek pedagógiai értéke is van, kerül minden sötét motívumot, minden gyerekijesztő szereplő fölléptetését. Meséinek tartalma hasonlóan derűs, mint feldolgozásuk, s versíró modora, melyre az utolsó fejezetben utaltunk, ritka szerencsés módon jelenik meg.
Legértékesebbek mégis állatmeséi. Ezek jelentőségéről már szóltunk, s ha a mai gyermekkönyvek különböző nem emberi szereplőire gondolunk, a rajzos mozifilmek egyenesebbnek látszó hatása mellett talán sokkal mélyebben jelöljük meg ösztönző forrásukat Pósa emberi viselkedésű állathőseiben, vagy az ő ösztönzésére keletkezett Mackó bácsikban.
 13
Egészében véve ritka tiszta és harmonikus világ az ő világa. A maga korának nyugodtsága határozta meg. Versei teljesen ennek a mosolygó, jókedvű világnak szóltak, s ha ez a világ el is múlt már, költészetében mindig marad megbecsülendő érték."
1945 után költészetéről többnyire csak politikai megközelítésű értékelések születtek. Nemzeti eszményeink totális tagadásának a legsötétebb időszakában nacionalistának minősítették, műveit száműzték könyvtárainkból. 14 Ha ezekben az években egy befolyásos irodalmár akadt volna, aki a töredékét teszi a csupa szív poéta érdemeinek folytatólagos elismeréséért, mint amennyit ő tett Dankó Pistáért – óvodáink ma is zengenének a verseitől.
1956 utáni értékelői inkább esztétikailag kevésbé jelentős felnőtt-költészetén, no meg hazafias versikéin élcelődtek 15 (a proletár internacionalizmus jegyében természetesen gondosan kerülték egészséges nemzeti öntudatát tanúsító verseit, kivált a posztumusz kötetében közölteket 16); igazi műfajának örökbecsű értékei mellett elsiklottak; a gyermekantológiák és a kisiskolás-olvasókönyvek szerkesztői szinte tudomást sem vettek róla. 17 A lassan negyven éve közkézen forgó Cini-cini muzsika egy (!) versét tartalmazza, ez a Hintóka-ringóka. A Hóc, hóc, katona című válogatásnak az 1982-es, 3. kiadásában jutott hely a Cirmos cica dorombol c. versikéjének. Ez szerepel a Kóc, kóc c. kötetben és a Nagy felolvasókönyvben is. A "választékot" a Röpülj madárka és a Doromboló című gyűjtemények árnyalják (Tavaszkor; Iluska és a cicuska). Az óvónőképzést segítő szöveggyűjteményekben a Dongóvári Péter, a Mese a cipős és csizmás nyulakról, a Tarisznya, botocska és A Kis Peti c. versei találhatók. Az 1990 után kiadott Március idusa című iskolai segédanyag legalább közli három hazafias versét (A márciusi ifjúság, A honvéd búcsúja és A magyar huszár). Gyermekirodalmunk gondozói ennyit tartottak érdemesnek átmenteni legalább félszáz remekléséből. A rossz emlékű Hét évszázad magyar verseit felváltó Hét évszázad magyar költői c. kötet szerkesztői sem bíbelődtek sokat Pósával; négy versét egyszerűen átemelték a majd’ negyven évvel korábbi Századvégi költők c. antológiából. A sors fintora – pironkodhatunk –, hogy a szocializmus időszakában gyermekverseinek valóban reprezentatív válogatását Ceausescu Romániájában adták ki. A csatolt bibliográfiából kitűnik, hogy egyes kisebb hazai műhelyek, valamint az elszakított országrészek-és a nyugati emigráció irodalmárai, tanügyi munkásai mostohább körülmények között is többet tettek a "legszeretettebb" költő hagyatékának megőrzése érdekében, mint "nagy" kiadóink és Aczél György kengyelfutói, akik csak költői korlátai mellett időztek és – ordas csúsztatásoktól sem visszariadva –, rendre előnytelen színben tüntették fel, akár a Herman Ottó által Nobel-díjra történt jelöléséről, akár a gyermekirodalom terén betöltött szerepének súlyáról vélekedtek. 18 Míg gyermekirodalmunk első aranykorának Pósa mellett legjelentősebb alkotója, Benedek Elek sajtója ma már megfelelőnek mondható, Pósáról még a legfrissebb lexikonokból sem lehet kielégítő információkhoz jutni – már ha azok egyáltalán megemlítik őt.19
Jelzem, nem csak Pósa Lajos szeplőtlen címeréről van itt szó.
Az 1990 után is céltalan oktatási-és kultúrpolitikának köszönhetően több, a „progresszív” népboldogító törekvéseket elutasító nézetei miatt mellőzött, jobbára már csak irodalmi körökben ismert klasszikusunk „rehabilitációja” is várat magára. Sokan buzgólkodnak az ő eljelentéktelenítésük érdekében napjainkban is (tehetik, mert ösztönzés híján a legfőbb – és legveszélytelenebb – tájékozódási pontokat ma is az aczéli-kultúrpolitika haszonélvezőinek marxista lózungoktól hemzsegő munkái képezik). 20
Irodalomtörténészeink máig adósak nemzeti szellemű irodalmunk a Kiegyezéstől Trianon traumájáig ívelő szakaszának objektív, közoktatásunkban is hasznosítható értékelésével. A magyar gyermekirodalom története sincs még megírva.21 E munkák hiányában a Pósa gyermekverseiben szunnyadó értékekre nem irányul kellő figyelem, miként arra sem, hogy "költői és lapszerkesztői munkássága milyen nagy jelentőségű a magyar irodalmi élet, a tömegek költészetre kaphatása és olvasásra nevelése szempontjából".
Pósa Lajos ébredéséhez gyökeres szemléletváltozásra van szükség. E folyamatban nem számíthatunk a gyermekeinknek drogot kínáló liberális széplelkekre, s azokra sem, akiknek tevékenységét sokáig a marxizmus határozta meg. A siker kulcsa fiatalabb irodalmáraink és tanügyi íróink, s a magukat képezni hajlandó óvónők, tanítók és szülők kezében van. Főként nekik ajánlom a fentebb idézett jeles sárospataki pszicho-pedagógus és közíró, Harsányi István – Pósa Lajos versművészetének értékeiről és modern gyermek-költészetünkre gyakorolt hatásáról egyedülállóan eredeti megközelítésben kifejtett, a lapszerkesztő érdemeit is érintő, gondolatait:
"Pósa Lajos nagyon is megérdemli az ébresztést! (…) A lehető legmagasabb művészi fokon találjuk meg Pósa verseiben mindazokat a formai és tartalmi elemeket, amelyek mai gyermekvers-költészetünk legjobb termését is jellemzik. Elsősorban Weöres Sándor gyermekverseire – Bóbita – gondolok itt. Mozgás, akció, zenei hangzás, ritmus, rím, alliteráció, ismétlések, variációs ismétlések, megannyi nélkülözhetetlen formai kellékei a gyermekversnek. És hadd mondjam meg: meggyőződésem az, hogy Pósa nélkül nincs Weöres Sándor. Tartalmi szempontból különösen a gazdag érzelmi töltést, az idealizmust, az optimizmust, a derűt, harmóniát, a természet-, a család-és hazaszeretetet, az erkölcsi jóságot értékelhetjük a gyermekekkel együtt igen gazdag változatban Pósa Lajos gyermekverseiben. (…) S ha ehhez hozzátesszük még, hogy gyermekversei egy pozitív, fejlett, kongruens erkölcsi világot tárnak fel az igazság győzelmével, akkor azt kell mondanunk, hogy ma is nagyon-nagyon időszerű a Pósa ébresztgetése. (...)
S akkor még nem esett szó gazdag, ízig-vérig magyar nyelvéről, s arról, hogy milyen bámulnivalóan nagy volt, mint a hazai gyermeksajtó igazi megalapítója, mindezideig legjobb gyermekújságunk, Az Én Újságom szerkesztője… Döbbenetesen nagy koncepciójú gyermekújság-szerkesztő volt. Lapja rovatai, amelyek kiállták évtizedek kemény próbáit, önmagukért beszélnek. Elbeszélések, mesék, mondák, színdarabok és leírások, versek és verses-mesék, ismeretterjesztő közlemények és vegyesek, játékok, aranykalászok, közmondások, nagyapó tréfái, egy kis fejtörő, a szerkesztő bácsi postája. Magamról tudom, hogy milyen élmény volt a gyermek-olvasóknak, ha a valamennyi számban közölt rejtvényfejtők hosszú névsorában rátaláltak a saját nevükre. Az Én Újságom szinte az egész akkori magyar gyermeksereget megmozgatta... Mennyi mindent tanulhatnának tőle mai gyermeklap-szerkesztőink, gyermekirodalom-gondozóink."
 22
Nem kerülhető meg a kérdés: él-e ma hazánkban olyan széles népi műveltséggel rendelkező, gyermekien tiszta lelkű költő–lapszerkesztő, aki képes lenne kortársirodalmunk "sztárjait" és megtűrt páriáit (s velük tudományos életünk vezető szereplőit is), hétről-hétre közös asztalhoz ültetni, rábírva őket, hogy írjanak gyermekeinknek színvonalas meséket, verseket és színdarabokat; népszerű tudományos ismertetéseket – a jövőnk érdekében? Nem szólva a kiadókról... 23 Bármi legyen is finnyás esztétáink véleménye Pósa Lajosról, gondoljanak mindig a feltett kérdésre – mielőtt beletörölnék a lábukat. (S ha lenne valóban korszerű – nem a végletekig lezüllesztett –, a magyar nyelvet, a magyar irodalmat és dicsőséges történelmünket nem folyvást csökkenő óraszámban csepegtető közoktatásunk, valamint a kulturális kormányzatok által támogatott, a világra is ablakot táró hazafias szellemű gyermeksajtónk, egy későbbi felmérés alkalmával talán kiváló szociológusaink sem jutnának a mostani állapotot rögzítő riasztó felismerésekre.  24
Ideje lenne Benedek Elek parlamenti beszédét kötelező olvasmánnyá tenni minden, a kultúra területére tévedt képviselő és a gyermekirodalomban ma is csak üzleti lehetőséget látó könyvkiadó számára. Adamikné Jászó Annával szólva: "Elkelne egy ilyen beszéd manapság is".

*

* Eredetileg a Magyarország Tündérország – Pósa Lajos ébresztése c. kötet (Kairosz Kiadó, 2005) záró tanulmánya. Itt a Gömörország 2006. tavaszi számában csekély módosítással megjelent eredeti szöveg javított, egyes közlésekkel kiegészített, bővebb jegyzetanyaggal-, aktualizált bibliográfiával- és irodalommal ellátott változata olvasható.

** Peres Sándor és György Aladár idézett gondolatait a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárában őrzött újságkivágatokból másoltam ki (Kt.d. 3127-3131 jelzetű dosszié, 17. sz. karton). Közlésük helye és időpontja a kivágatokon sajnos nem került feljegyzésre. Minden bizonnyal helyi lapokban, az 1900-as szegedi Pósa-ünnepélyhez köthetően jelentek meg , de az sem zárható ki, hogy a nyilatkozatok korábban, Pósa Lajos a Kisdednevelők Országos Egyesületének tiszteletbeli tagjául történt megválasztásakor hangzottak el, 1896-ban. (KMJ)

JEGYZETEK:

1) Fadrusz János és Pósa párbeszédét idézi: Gyöngyösy László: Pósa Lajos életrajza.
2) Még születésének 150. évfordulóján sem tartották érdemesnek arra, hogy legalább a Cicaiskola újrakiadásával megtiszteljék az emlékét (az is csak a Dankó Pista Emlékéért Alapítvány tiszteletreméltó kezdeményezésének és áldozatvállalásának köszönhető, hogy e jeles alkalomra elkészült a költő domborművű emléktáblája. Fritz Mihály szép alkotása a Szegedi Nemzeti Színház előcsarnokában tekinthető meg).
3) Kosztolányi Dezső: Lenni vagy nem lenni; Nyugat, 1930. február 16.
4) Tömörkény István írását - ld. még a 18. 3) sz. jegyzet alatt is - (Szegedi Híradó, 1888. II. 16.) Pósa későbbi értékelői közül egyedül Madácsy László említi 1957-es, Móra szempontú tanulmányában:
"Ha áll az a mondás, hogy egy nemzet jövője az iskolamesterek kezébe van letéve, akkor az is áll, hogy a jövendő iskolásfiúknak szükségük van a gyermekversekre. Azok a régi történetek pedig, hogy "Bort iszik a magyar ember nem pediglen vizet", nem igen nevelték az iskolamesterek keze alá a fiukat...
És ebbe az állapotba, mely voltaképp nem is volt állapot, vágtak bele egyszerre a Pósa üde, szívből fakadt versei. A költő fölszállt a gyermekek derült, aranyos világába, s néz az ő szemükkel, érez az ő szívükkel, s beszél az ő nyelvükön...
Az idegenből magyarba ojtott efajta dolgok után valóságos aranyversek voltak ezek...
Pósa igazán a gyermekek nyelvén beszél, a gyermekek észjárásához szól, de nem száll le arról a nívóról, amelyen alól megszűnnének azok irodalmi termékek lenni. Nekik való könnyed költői formában, a tiszta magyar népköltészet alapján tölti be azt a nemes hivatást a költő, amely méltó arra, hogy benne munkát találjon egy emberélet ideje alatt". Azaz: – mondja már Madácsy László –, Tömörkény István Pósa Lajosban az ifjúsági irodalomnak mint új műfajnak a megteremtőjét látja. Irodalmi működésének jelentőségét éppen ezért hangsúlyozza. Madácsy foglalkozott azzal a kérdéssel is: vajon mi volt az oka nagy írónk, Móra Ferenc, Pósa költészete iránti csodálatának s miért: hálaérzetének magas foka Pósáról szóló írásaiban. Ő vetette fel, hogy a Pósáról írt korábbi értékelések éppenhogy érintik szegedi tartózkodásának idejét egy-két anekdota ízű adattal. Kiemelik Dankó Pistához való barátságát, de teljesen megfeledkeznek arról, hogy Pósa írói munkásságát Tömörkény méltatatta először helyesen, s hogy Gárdonyi Géza is szerette, megbecsülte. Hosszan idéz Pósának a tőle nehéz szívvel búcsúzó szegedi közönséghez intézett beszédéből is, majd megemlíti, hogy az hű kifejezése volt a költő tiszta és szerény egyéniségének. Nem értékelte túl önmagát, ismerte a maga emberi és írói értékeit. » Irodalom
5) Az új gyermeklap indítását Wolfner József már 1885 körül tervbe vette, s hogy Pósát is szerkesztőül hívta, abban a neki korábban – még Szegeden – tett ígérete is komoly szerepet játszott.
6) Pósa ünnepély; Pósa Lajos: Hogyan kell írni a gyermekeknek? – 1890/XII.; Kiss–Péterffy–Pósa–Tihanyi: Verses könyv – Kisdedóvó intézetek, menedékházak és családok számára. » Irodalom
7) az ÉNU szerzői (a teljesség igénye nélkül): Abonyi Árpád, P. Ábrahám Ernő, Ábrányi Emil, Balla Ignác, Barta Irén, Bársony István, Benedek Elek, Béla Henrik, Biró Lajos, Bródy Sándor, Cholnoky László, Czóbel Minka, Dingha Béla, Donászy Ferenc, Egri György, Endrődi Sándor, Eötvös Károly, Farkas Imre, Farkas Pál, Gaál Mózes, Gabányi Árpád, Garády /Gauss/ Viktor (régi olasz patríciuscsaládból származott író, zoológus; első munkáit olaszul, a továbbiakat magyarul írta; ő fordította le olasz nyelvre a Bánk bánt), Gárdonyi Géza (Géza bácsi, Gejza vitéz, Nagyapó, Mindentudó Gergely), Gegus Ida, Gracza János; a kalotaszegi varróasszonyok művészetét a nemzeti önismeret szintjére emelő Gyarmathy Zsigáné, Gyökössy Endre (1924. november 1.-jétől helyettes szerkesztő is), Gyulai Pál, Havas István, Heltai Jenő, F. Hentaller Mariska, Herczeg Ferenc, Herman Ottóné, Hetyei Gábor, Holló Sárika, Jakab Ödön, Jókai Mór, Józsa Antal, Kada Elek, Kóbor Tamás, Kozma Andor, Kövér Ilma, Krúdy Gyula, Kulinyi Zsigmond, Kürthy Emil, Lampérth Géza, D. Lengyel Laura, Lovik Károly, Lőrinczy György, Lux Terka, Madarassy László, Makai Emil, Mauks Kornélia (Mikszáth sógornője), Márkus Miksa, Mendelényi Béla, Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Móra Ferenc (1905-től Pósa Lajos haláláig Madácsy László szerint mintegy 500 írása jelent meg a lapban, legtöbbjük álnéven: Árgus Benedek, Barna Boldizsár, Bodor Barna, Csaba László, Csókai Pál, Feri bácsi, Ferkó bácsi, Kun Barna, Mák Máté, Mór Márton, Öregdiák, Palánki Pál, Szegedi Lőrinc, Tanyai Tamás, Vőneki Vince), Móra István, Móricz Pál, Móricz Zsigmond, Muray Károly, Sz. Nogáll Janka, Pásztor József, Perényi Lajos, Pósa Lajos (Ambrus diák, Kócsag vitéz, Lajos bácsi), Rákosi Viktor, Rudnyánszky Gyula, Sajó Sándor, Sas Ede (Bocs Bálint), Scossa Dezső, V. Sipos Ida, Sebők Zsigmond (Nádi Hegedűs), Somlay Károly, Szabolcska Mihály, Szarvas Zoltán, Szávay Gyula, Szép Ernő, Sz. Szigethy Vilmos, Tábori Róbert, Telekes Béla, Thirring Gusztávné, Thury Zoltán, Tolnai Lajos, Tóth Béla, Tömörkény István, Tutsek Anna, Vajda Czecil, Váradi Antal, Versényi György, Zalár József, Zöldi Márton; Gaál Mózes idejéből: Babay József, Babits Mihály, Báthory Gábor, Benedek Rózsi, Benes Klára, ifjabb Gaál Mózes, Hárs László, Hegyaljai Kiss Géza, Kertész Mihály, Kosáryné Réz Lola, Móra László, Nagy Endre, Ölbey Irén, Pálosy Éva, Pogány Elza, Reichard Piroska, Ritoók Emma, Somlyó Zoltán, Szondy György, Tábori Pál, Tutsek Anna és Tábori Róbert lánya; Závodszky Zoltán operaénekes felesége: Z. Tábori Piroska, Trencsényi-Waldapfel Imre és a Mary Poppins első magyar fordítója: Wiesner Juliska. Gaál Mózes 1936. július 12-én bekövetkezett halála után a Singer és Wolfner Tutsek Anna lapját (Magyar Lányok) megszűntette; Az Én Újságomat egyesítette az Altay Margit kiadásban megjelent Tündérvásár c. lappal. Szerkesztői: Altay Margit, majd Wolfner József fia (1932-től utóda), az európai ismertségű festőművész: Farkas István, végül Zsigray Julianna és Ölbey Irén voltak. Az utolsó időszak szerzői közül Bálint Ágnes, Dömötör Tekla, Fekete István, Számadó Ernő, Törökné Kovács Hermin és Móra Ferenc keresztlánya: K. Tóth Lenke nevét említhetjük. Az Én Újságom – Tündérvásár 1944. X. 15.-én szűnt meg. A lap eredeti fejléce Morelli Gusztáv és Vágó Pál munkája. Legjobb illusztrátorai: a gyermekeket és a gyermekirodalmat egyaránt szerető királyi táblabíró: "Ballagó" (Ballagó bácsi néven publikált is), Jankó János, Góró Lajos, Kiss Lajos, Vágó Pál, majd Mühlbeck Károly (az 1890-es évek közepétől szinte haláláig), Róna Emy és Benedek Kató voltak. (A maga nemében a legjobb és a leghosszabb életű irodalmi folyóiratunkkal kapcsolatos érdemi irodalmat Gyöngyösy László, Rubinyi Mózes, Lakatos Éva, Harsányi István, Balogh Lídia, Pintér Szilvia–Török Andrea, Fáyné Dombi Alice–Pukánszky Béla, Kocsy Anikó és Pintér Szilvia jegyzi → Irodalom; az 1919-es bolsevik rémuralom alatti történetéhez Vörös Boldizsár szolgált adalékokkal: Az Én Ujságom a Tanácsköztársaság alatt – előadás A gyermekirodalom kutatásának elméleti és gyakorlati kérdéseiről címmel rendezett konferencián, Sárospatak, 2001. április 27-28., valamint: Árpád helyett Marx, József főherceg helyett Lenin. Történelmi személyiségek elutasítása és méltatása a Magyarországi Tanácsköztársaság hivatalos jellegű anyagaiban – tanulmány, Történelmi Szemle, 1999/ 3-4.)
8) A korabeli kulturális-és társadalmi élet színe-javát vonzó asztaltársasághoz tartozott: Ambrozovics Dezső, Ambrus Zoltán, Andreánszky Jenő, Bába Sándor, Bársony István, Benczik Árpád, Beöthy László, Békefi Antal, Béla Henrik, Blaha Lujza, Bródy Ernő, Bródy Sándor, Csongori Mariska, Csók István, Dankó Pista, Dingha Béla, Ditrói Mór, Dudits Andor, Endrődi Sándor, Enyedy Lukács, Eötvös Károly, Evva Lajos, Fadrusz János, Feszty Árpád, Gárdonyi Géza, Gyökössy Endre, Heltai Jenő, Hentaller Lajos, Herczeg Ferenc, Herman Ottó, Hollósy Simon, Horváth Gyula, Ignotus, Jendrassik Jenő, Kacziány Ödön, Kada Elek, Kassai Vidor, Kemechey Jenő, Kiss József, Komáromi Mariska, Kovács Dénes, Küry Klára, Lampérth Géza, Lányi Géza, Lázár György, Lipcsey Ádám, Lőrinczy György, Makai Emil, Márkus Miksa, Mühlbeck Károly, Nagy Ibolya, Nagy Sándor – Senex, Nógrádi Pap Gyula, Papp Henrik, Porzsolt Kálmán, Rákosi Jenő, Rákosi Viktor, Relle István, Roskovics Ignác, Sas Ede, Sebők Zsigmond, Szabolcska Mihály, Szabó Endre, Szávay Gyula, Szigeti József, Szirmai Endre, Szomaházy István, Tábori Róbert, Thorma János, Tuba János, Ujváry Ignác, Vasskó Elemér, Vágó Pál, Zala György és sokan mások is. Rendezvényeik közül kiemelkedik Jókai Mór ötvenéves írói jubileumának megünneplése, 1894 tavaszán, valamint a Kuruc-est, 1896. XI. 25.-én, amelyen a Kuruc nóták megjelentetéséért nemzeti színű szalagokkal ékesített ezüsttárogató átadásával tisztelték meg Endrődi Sándort. (A Pósa-asztal történetét Gárdonyi József, Gyöngyössy László, valamint Lőrinczy György ismerteti; gazdag irodalmát mások mellett Báthory Andor, Bársony István, Krúdy Gyula és Szomaházy István munkái színesítik.) » Irodalom
9) Pósa Lajos költeményei, 1897. Egyes cinikus marxista irodalmárok úgy tálalták, hogy Pósa azért tudta csak maga köré gyűjteni az igazi nagyokat is, mert azok nem láttak benne vetélytársat. Bródy Sándor írása (amellett, hogy megfricskázta a nyugati dekadens líra túlzott bűvöletében lévő irodalmi közvéleményt is), e méltatlanul lekicsinylő vélekedések cáfolata, s mint ilyen: nem illett bele az általuk kreált Pósa-képbe, ezért elbagatellizálták azt. Hosszú évtizedek múltán Bettes István közölte újra.
10) Pósa Lajos a gyermekszobában és a kisdedóvóban, 1926
11) Pósa Lajos (Bölcsészetdoktori Értekezés), 1936
12) Egyes részeiben ma is üde, első közlését (1891) követően hamar népszerűvé vált 120 szakos vidám verses-mese (a "Bogarak báljá"-t a Pesti Hírlap is közölte). Az álom egyik legszebb képe, a Tisza-vidéki alföld leírása – a hazaszeretet apoteózisa.
13) Mackó Muki – Mackó Úr, Dörmögő Dömötör (Sebők Zsigmond) és Tányértalpú koma (Sas Ede)
14) E sorsra jutott Bendek Elek 69, Gaál Mózes 100 műve, Sebők Zsigmond és a Filléres Könyvtár valamennyi kötete és Bródy Sándor: Az egri diákok c. regénye is.
15) Nemeskürty István – kétes értékű irodalomtörténetében – fajvédőnek is beállította!
"Szabó Dezsőben fogalmazódnak meg elvi síkon a Pósa Lajos versikéi:

Mi leszel te, hogyha megnősz,
Drága fiacskám?
Beállok majd katonának
Aranymentés gyöngyhuszárnak
Édes jó anyám.

Mit csinálsz majd, eszemadta
Gyöngyhuszárocskám?
Ki magyart bánt, mind levágom,
Egy se legyen a világon,
Édes jó anyám.

Nem restelltük éppen a Szabó Dezsőről szóló sorainkba iktatni ezt az amilyen primitív, annyira rémületes és veszedelmes Pósa-verset, mert tényleg meggyőződésünk, hogy ami Szabó Dezső ideológiáját, pontosabban ideológiáit illeti, az nem több mint ennek a gyermeteg fajelméletnek egy nagyon tehetséges és ezért hatásos író szavaival történő átfogalmazása. "Ki magyart bánt, mind levágom / Egy se legyen a világon". Ezek az eszemadták negyvennégyben neki is láttak, hogy levágják nem ugyan a németek, de a zsidók fejét."
Sanda politikai célokat szolgáló – Nemeskürty tisztes életútjához is méltatlan – vád ez a vándorló gyűrűs zsidófiút és az árva moldvai cigánylányt meleg szeretettel megverselő; a lapjában bolgár, cigány és cseremisz népmeséket közlő; a Kiss József barátságát is bíró költővel szemben! Az eredetileg négy szakos A kis honfi ugyanis, mint általában hazafias lírája, (melyet épp’ Szabó Dezső illetett epés kritikával), Pósa öntudatos magyarságából eredeztethető – nem vélt faji alapú idegengyűlöletéből! Íme, a hiányzó két versszak (In: Dalok, regék az ifjúság számára, 1884):

Hátha téged is levágnak,
Vitéz katonám?
– Te mesélted az apámról...
Én se félek a haláltól,
Édes jó anyám!

De ki lesz majd, ha te meghalsz,
Az én fiacskám?
– Hát én leszek, én maradok,
Hisz most is a tied vagyok,
Édes jó anyám!

Egyébként az inkriminált versike a György Aladár által a kisdednevelők körében 1897-ben kezdeményezett országos közvélemény-kutatás eredményeképpen, a Mocskos Pali-val párban, az első helyen végzett. A szavazást értékelő Peres Sándor szerint: "A kis honfit védi naivsága, tüzes bátorsága, mely mind gyermekhez való és védi a hazaszeretet nemes érzelme" (Kisdednevelés, 1897/20); Kobány Mihály a verset bírálatában óvodába valónak tartotta (vö. Mennyiben használható a Kiss–Péterfy–Pósa–Tihanyi által szerkesztett Verseskönyv óvodáinkban! uo. 1894/21); míg Tóthné Várady Ida feldolgozása (Verstanítás, uo. 1898/ 18-19) elnyerte a Kisdednevelők Országos Egyesületének pályadíját. Pósa talán annyiban hibáztatható, hogy egyes újraközlések csak az első két szakot tartalmazták (vélhetően a könnyebb betanítás érdekében más versei is terjedtek rövidebb változatban), a csonka szöveg pedig idővel, kivált alantas felfogásban, az öntudatos haza-és fajtaszeretetre való nevelés nemes céljának szolgálata helyett a más emberek iránti gyűlöletkeltés eszközévé válhatott; a világháborús években Hankovics Ödönné (Fábián Irma) már inkább kerülendőnek tartotta (vö. Neveljünk békeszeretetre, uo. 1918/4). Szavam se lenne, ha Nemeskürty A kis honfi előéletét ismertetve a Pósának szentelt sorai között fejti ki a versikével kapcsolatos ellenérzését, akár Hankovicsné álláspontjára jutva, – s nem "rúzs"-ként: Szabó Dezső „ideológiái” feletti eszmefuttatásához, amivel szerencsétlenségére csupán a költői küzdelmeit teljesen más terepen vívó Pósa működésének a kereteit illető totális tájékozatlanságát bizonyítja. Ha ugyanis a magát más munkáiban a korszak avatott ismerőjének mutatató Nemeskürty levezetését elfogadjuk, meg kell barátkoznunk azzal a nem kevésbé rémületes és veszedelmes gondolattal is, hogy a boldog békeidők liberális Magyarországának kisdedóvói és tanügyi írói, a marxizmussal kacérkodó György Aladárral együtt „gyermeteg fajelmélet” népszerűsítésében segédkeztek! Ezzel szemben tudnivaló, hogy a KOE tisztségviselőinek, tagjainak, rangos folyóiratuk szerkesztőinek és szerzőinek szellemiségét a kezdetektől P. Szathmáry Károly alapvetése határozta meg (az Országos Kisdednevelő Egyesület 1873. január 26.-án alakuló gyűlésén elmondott beszédéből idézek egy részletet, Peres Sándor nyomán): "Nem azt óhajtom én, hogy propagandával elnyomjuk a közöttünk vagy közelünkben levő nemzetiségek érzelmeit; erre én nem törekszem. Hanem azt, hogy akár az emberiségnek, akár a politikának föladata lehetne egy oktalan fajgyűlöletet felszítani és fenntartani: sohasem fogom elismerni és megengedni. E vérző seb főforrását az általános műveltség hiányán kívül hazánk területén abban keresem, mert egymás nyelvét nem értjük." (In: A Kisdednevelés huszonöt évfolyama, 1870-1896 – Egy lap a hazai pedagógiai irodalom történetéből, uo. 1898. évf. Függelék). Ami pedig Szabó Dezső "ideológiáinak" átfogalmazásra alkalmas lehetséges előképeit illeti, nem kisebb bravúrral akár Ady Endre Zikcene, Zakcene, Satöbbi-jét is említhetnők, persze csak "elvi síkon"). S hogy Pósa milyen őszintén kívánta az "új magyarok"-nak a nemzetbe olvadását, tanúsítja A szegedi zengő szobor című, Kossuth Lajos szobrának 1902-es avatására írt ódája, amelyet ő maga adott elő – tomboló sikerrel. A költemény 6. versszakát idézem:

"Dalold be lelked’ bűvölő varázsban
Az idegen komor, zárt ablakán:
Hadd forrjon egybe már velünk, ahány van,
Testvérekül egy új kor hajnalán!
Legyen magyar, akinek a pacsirta
Itt hirdeti a tavasz mosolyát,
Akire csak a mi egünk borítja
Napsugaras vagy felhős sátorát!"

Kétlem, hogy az ő költészetén felnőttek soraiból kerültek volna ki a zsidószármazású honfitársainkat gyilkoló "almagyarok". Pósa Lajos elmélyültebb értékelői (mint a felnőtt-és dalköltészetét sommásan elutasító, ám gyermekköltői erényeit jól látó Komlós Aladár is), kerülték a vele kapcsolatos efféle szemantikai mutatványokat! Félreértés ne essék, nem feltétlenül a verset védem. Nemeskürty véleménye viszont sokak számára mértékadó napjainkban is, ezért szükséges módszerének hangsúlyos bírálata mellett, felületes ítélkezése tarthatatlanságára is utalni – Pósa és az egykor élt kisdedóvók érdekében. S ha Szabó Magda másfél évtizeddel később keletkezett esszéjét (A Pósa-szindróma: a fordított alakváltozás anatómiája) széles körben tárgyalták volna már azok a gyermekirodalommal hivatásszerűen foglalkozó szakírók, akiknek ez lenne a dolguk, e kényszerű jegyzet bizonyára elmaradhatott volna. Nem Szabó Magda talentumát kérem számon Nemeskürtyn, azt nem lehet, csak a lényeglátását – ha már irodalomtörténetében Pósa Lajost szóbahozta. » Irodalom
16) A magyar nép kesergője, 1921. Benne: a Bécs mohóságát felpanaszoló Kesergő; a Kiegyezéskor megindult törtető közszellemet és a nemzetbomlasztó nézeteket elítélő Verje meg az Isten és A nemzetköziekhez, a kommunistáknak címzett, A nemzet átka, valamint a hazánk feldarabolását vizionáló Magyarország szénaboglya. Az ellenzéki napilapokban terjedt versek többsége kötetben csak a költő halála után jelenhetett meg. Bár esztétikai értékük általában csekély, éles Habsburg-ellenességük miatt megjelenésük idején nemzeti társadalmunkra jelentős hatással voltak.
17) Madácsy László, Péter László, Mács József, Bettes István írásai; Harsányi István beszéde; Fáyné Dombi Alice – Pukánszky Béla illetve Tarbay Ede könyvei; Szabó Magda remeklése (a költő Lajos lapszerkesztő Pósa bácsivá alakulásának lírai elemzése); az Aranyos pillangó című határainkon túli antológia és Praznovszky Mihály 2006-ban megjelent kismonográfiája képezik az üdítő kivételeket. Kár, hogy a Pósa irodalomtörténeti érdemeit példás körültekintéssel ismertető Rigó Béla is átvette /Nemeskürty Istvánt követve/, Végh György paneljét, miszerint: érthetetlen, hogy még Kosztolányi Dezső is „mentegeti” gyermekköltészetét. Végh, nem épp' hízelgő véleménye ellenére, Pósa Lajos tíz pompás gyermekversét válogatta be abba az antológiába, amelynek szerkesztője, Csanádi Imre, már mértéktartóbban nyilatkozott a gyermekköltőről, mi több, becsülettel megírta azt is, hogy Móricz Zsigmond a gyermekek körében oly annyira kedvelt Iciri-piciri-je valósággal az Icinke-picinke plagizálása. S ha Móricz lett volna az egyetlen! Névsor helyett, három mondat Bettes Istvántól:
"(Pósa) Háttérbe szorításával, az újrakiadások megszűntével a gyermekvers-irodalom törzsanyagát alkotó versek a későbbi szerzők szabad prédájává, "Csáki szalmájává" váltak. Vitte belőle készen-félkészen, ötletszerűen az anyagot boldog-boldogtalan. Az irodalomban persze ez még nem lenne olyan nagy baj, csupán az kelt némi visszatetszést, hogy az eredetieskedő pózban tetszelgők unalmasan gügyögő ismétléseik közben szinte ügyet sem vetnek a tiszteletreméltó népi-nemzeti hagyomány klasszikusára." » Irodalom
18. 1) Röviddel könyvünk megjelenése után, 2006-tól megindult a költő legszebb meséit kínáló, Gábor Emese festményeivel díszített sorozat, legújabban pedig Sepsiszentgyörgyön jelentek meg válogatott meséi. E vállalkozások is igazolják, hogy a mondott kiadói körben Pósa Lajos gyermekirodalmi hagyatéka iránt töretlen az érdeklődés. » Bibliográfia
18. 2) Sajnos még jó szándékú értékelői is terjesztik a hamis legendát, miszerint Herman Ottó Pósa Lajos verseit Nobel-díjra javasolta. Ezzel szemben a legnagyobb magyar természettudós szó szerint a következőket nyilatkozta: "Nyíltan állíthatom és be is bizonyíthatom, hogy az idei Nobel irodalmi díj Pósa Lajost illeti, mert Ő teremtette meg a magyar nemzet számára a gyermekirodalmat. Ha ez nem érdem a Nobel vagy más díjra, akkor nincs érdem ezen a világon." » Irodalom
18. 3) 1945 utáni értékelői gyermekvers-költészetének jelentőségét általában relativizálják. A magyar gyermekirodalom terén kifejtett úttörő szerepét, az új hangvételű gyermeksajtó megalapításában játszott elsőségét azonban a gyermekirodalommal elmélyülten foglalkozó szerzők már jó ideje tényként kezelik. Nem így Fülöp Géza, aki az OSzK által üzemeltetett Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) honlapján, Olvasók, könyvek, könyvtárak c. írásának 81-82. fejezetében, Ifjúsági és gyermekirodalom; Ifjúsági és gyermeksajtó, Benedek Eleket tünteti fel úttörőként, míg Pósát, a nevét éppen csak megemlítve, az ő követőjének (sic!) mondja. A tisztánlátás érdekében újfent Tömörkény István írásához folyamodom (vö. 4.) sz. jegyzet):
"Miután tizenöt évig írt, kiadott tizenkét könyvet, amelyek mindannyiát méltó elismeréssel fogadta a kritika, s miután a könyveiben megteremtette a magyar gyermekirodalmat, most már kezd divatba jönni s kezdenek róla sűrűn beszélni. Országgyűlésen, lapok hasábjain, vezércikkben, tárcában, a fővárosban és vidéken.
Kicsit későn, mert korábban is lehetett volna. Mialatt a Pósa „Apró történetei” föltünést keltettek, mialatt dalait hét zeneszerző rakta le kottára, hogy énekeljék, hegedüljék, zongorázzák azokat országszerte, s mialatt a gyermekversek szétrepültek az apró emberkék naiv világába, Pósa az alatt itt volt Szegeden s nem tartozván semmiféle fővárosi irodalmi klikkhez, csak akkor került a neve a laphasábokba, mikor érdemes kötetei közül egy-egy napvilágot látott.
Akkor mindig elismeréssel szólt a bírálat róluk, s mikor az „Apró történetek” diadala után egy ideig a fővárosban időzött a költő, ünnepelték őt. Mikor visszajött, távol esvén megint a központtól, megmaradt a régiben. Nem beszéltek róla a lapok hasábjai.
Most azonban, hogy Benedek fölvetette a törvényhozás előtt a gyermekirodalom elhanyagolt állapotát, eszükbe jut az embereknek, még a hírlapíróknak is, hogy van valahol Szegeden egy költő, aki már foglalkozott a gyermekirodalommal és összeírt hat olyan kötetet, amelyhez hasonlót ebben a fajban az összes magyar költő műveiből nem lehetne összeállítani, még csak egy vékonyka kötetet sem."
(Kiemelések tőlem – KMJ.) Fülöpöt (és első könyvtárunk illetékeseit) nem zavarta, hogy nemcsak pályatársai, hanem a neveléstudomány kortárs főalakjai (György Aladár, Dömötör Géza, Nagy László, Peres Sándor, Péterffy Sándor) is, Pósában látták az új műfaj megteremtőjét, aki Benedek Elek parlamenti felszólalásainak idején húszegynéhány kötetes, a gyermekek körében is népszerű költő volt, s belekóstolt már a gyermeklapszerkesztés tudományába is (1882 nyarán az ő szerkesztésében jelent meg első irodalmi igényű gyermeklapunk, a Jó barát, amely anyagiak hiányában sajnos csak 17 számot élt meg). Egyébként a Szegedi Naplóban ifjúsági rovata volt, "amelyért (a lapot) a kisgyermekek szülői országszerte vásárolták. Jól tudta felismerni a megfelelő fiatal munkatársakat. Ennek az ifjúsági rovatnak a színvonalát jelzi, hogy ott indult írói útjára Gárdonyi Géza, Benedek Elek, Sebők Zsigmond. Később mindháman nemcsak mint idősebb barátjukra, de mint nevelőjükre is néztek Pósa Lajosra". Az idézett sorokat az elfogultsággal bajosan vádolható Hegedűs Géza vetette papírra, írását bárki elolvashatja – láss csodát! – a MEK honlapján is. Legkevésbé sem célom Benedek Elek érdemeit kisebbíteni, de tény, hogy a Millennium tiszteletére kiadott Pallas Nagy Lexikona Pósának hosszú fejezetet szentelt, míg az olvasóközönség előtt akkor még kevésbé ismert mesemondót meg sem említette. Szinnyei Józsefnél pedig, addigi munkássága alapján, még Gaál Mózestől is terjedelmesebb bibliográfia szerepel, nemhogy Pósától. S az is a történeti hűséghez tartozik, hogy Benedek Elek már 1891 elején megvált Az Én Újságomtól, tehát helyesebb azt, amint régen is tették (és dokumentálták is), Pósa Lajos lapjának nevezni. A tények makacs dolgok! "Elek apó" akkor is a magyar gyermek-és ifjúsági irodalom élesztő óriásainak egyike marad, ha - Tömörkényre is fittyet hányva - nem füllentenek a javára, és százegynéhány évvel később a korszak gyermekirodalmi tablójának fő helyéről nem retusálják ki Pósa Lajost!
19) A Révai Új Lexikona (Babits Kiadó, Szekszárd, 2005; főszerk.: Kollega Tarsoly István) önállóan nem említi; neve (születésének és elhalálozásának évszámával), kizárólag a Pósa-asztal szócikkben fordul elő. Talán szerencsésebb lett volna a régit újranyomni, az ugyanis A Pallas Nagy Lexikona folyományaként még róla is önálló szócikket tartalmazott. Az MTA ajánlásával s támogatásával jelent meg "A XXI. század alapműveltsége" címszóval hirdetett kétkötetes Általános Kislexikon (Magyar Nagylexikon Kiadó, 2005; szerk.: Bárány Lászlóné et al.), kell-e mondanom, Pósa nélkül. Érthető, hogy egy kislexikon, legyen mégoly vaskos is, szűkebben merít a megjelenésre érdemesek köréből, viszont fel nem foghatom, hogy ha Benedek Eleknek jutott benne hely: Pósa Lajost miért hagyták ki. Pósa gyermekköltői és lapszerkesztői érdemei irodalomtörténeti jelentőségűek; XXI. századi alapműveltségünkhöz éppúgy hozzátartozik az ő ismerete is, mint Benedeké, Gaál Mózesé és Sebők Zsigmondé. Vele kezdődött és vele ért virágkorához az új hangvételű magyar gyermekirodalom, tehát az alapműveltség megszerzését általános ismeretek közvetítésével segítő kislexikonokban – nem szólva a "nagy" és az irodalmi lexikonokról – bizony Pósa Lajosnak is ott (lenne) a helye! A mondott gyártmányokkal szemben kifejezetten üdítő a "Moszkva dalos-ajkú ügynökeivel" – © Cs. Szabó László, In: Magyar versek Aranytól napjainkig; Anonymus, Roma, 1953 – már jócskán teletűzdelt Hungária Irodalmi Lexikon (Hungária Hírlapnyomda Rt., Budapest, 1947; szerkesztői: Révay József és Kőhalmi Béla), amely még tényszerű tájékoztatást nyújt nemcsak Pósáról, de több, a magyar irodalomból azóta vele együtt "kiírt" pályatársáról is. Nézzük a Pósát-, és Benedeket illető szócikkeket: "Pósa Lajos 1850-1914. Reáliskolai tanár volt Budapesten, majd Szegeden újságíró lett, gyermeklapot indított. Nem sokkal utóbb visszaköltözött a fővárosba, s 1889. megindította Az én ujságom c. gyermeklapot. A gyermekirodalomban korszakos működésével írógárdát nevelt, saját írásaival pedig a korábbi száraz oktató célzatú művek helyett a gyermekek érzelemvilágához simuló irodalmat kezdeményezett. Gyermekirodalmi működésén túl is kedvelt költő volt; kb. ezer népdalt írt. Összegyűjtött költeményei 1913. jelentek meg. Életrajzát megírta Gyöngyössy László és Rubinyi Mózes. A Városligetben szobor hirdeti emlékét." "Benedek Elek 1859-1929. Író, szerkesztő Budapesten. 1921. visszaköltözött székely szülőföldjére és az elszakított magyarság irodalmi és szellemi életének szentelte munkáját. Nagyhatású és termékeny ifjúsági író. Az Én újságom c. népszerű gyermeklap szerkesztője. Cimbora c. ifj. lapja az erdélyi magyarság egyik erőssége volt a román megszállás idején. Felnőtteknek szánt írásait is mélyen átélt tiszta idealizmus jellemzi. Nagy érdemei vannak a magyar népmesekincs gyűjtése körül. (Magyar mese-és mondavilág, 5 kötet) Édes anyaföldem c. emlékezéseiben a századforduló körül: Magyarország érdekes képét rajzolja meg. Egyéb fontos munkái: Testamentum és hat levél, Huszár Anna, Uzoni Margit, Két gazdag ifjú története, A magyar nép múltja és jelene." (Kiemelések tőlem – K.M.J.) A lexikonban Gaál Mózes és Sebők Zsigmond is szerepel. A szócikk-írók tömör, lényegre törő fogalmazása hatvan év múltán is példaértékű! Végül, hogy kedvezőbb hírrel is szolgáljak, az inkriminált lexikonoknál kissé korábbi Új Magyar Életrajzi Lexikon (Magyar Könyvklub, 2000 – főszerk.: Markó László), Pósa rangjának és érdemeinek megfelelő terjedelmű tájékoztatást nyújt. Hátránya, hogy a bibliográfia nem említi (az addig) egyetlen 1945 után hazánkban kiadott kötetét (Cicaiskola), s a Romániában megjelentet sem (Tulipántos Láda). Ne csodálkozzunk hát, ha a Pósa Lajos munkásságához jó szándékkal közelítő sajtóközlemények is bibliográfiai tévedéseket tartalmaznak!
20) Pl. Bárd Miklós, Kozma Andor és Vargha Gyula. Őket, esztétikai szempontból is jelentős költészetük ellenére, általában csak mint Ady (és elvbarátai) szemléletbeli korlátokkal küzdő elutasítóit, a Tiszák "bűnös" politikájának megcsontosodott támogatóit láttatják. Míg a magyar költészetbe "új Petőfiként" berobbant Erdélyi Józsefnek a parasztság megnyerése érdekében megbocsátott a bolsevik kultúrpolitika (ld. Standeisky Éva: Bűnbocsánat – 2000 /irod. és társadalmi havilap/, 2001/6.), egyik legnagyobb versművészünknek, a szélsőségek irányába soha el nem mozdult, "a minden oltárt, Hitet, hazát" romlással fenyegető vörös rém keltét Vörösmarty és Madách látnoki erejével megjövendölő Vargha Gyulának – nem.
21) Erre már Tóth Laura is utalt. Hetven év múltán ugyanott tartunk. Joggal mondhatta Adamikné Jászó Anna, hogy: "Nincs még egy olyan ország a földkerekségen, amely oly keveset törődne a gyermekirodalommal, mint hazánk". – Gyermekirodalom és nemzeti azonosságtudat; Könyv és nevelés, 2001/2.
22) Pósa Lajos ébresztése, 1984 » Irodalom, In: Czenthe
23. 1) Csépe Krisztina: A jelenkori gyermeksajtóról; Édes Anyanyelvünk, 1998, június.
23. 2) "Ha egy kicsit az egészen közelmúltra is visszatekintünk, sajnos észre kell vennünk, hogy az 1980-as és még inkább a ’90-es évektől nagy változásokon mentek át képeslapjaink, ezzel együtt gyermeklapjaink is. A szórakoztatás központi szerepe, a profit-, az extra-profit- és a még extrább profitszerzés leküzdhetetlen vágya nem hagyják nyom nélkül az újságkészítést, az újságolvasást és ezen keresztül az emberi, a gyermeki kultúrát sem." (Kocsy Anikó OSzK, hírlapkönyvtáros, sajtóbibliográfus) » Irodalom
24. 1) "Magyarországon az általános iskolát elvégzettek 50%-a nem képes sem önálló olvasásra, sem önálló tanulásra." (Szilágyi Gyula, szociológus: Megbukott az iskola? – Osiris Kiadó, 2004)
24. 2) "Magyarországon a lakosság 60 %-a egyetlen könyvet sem olvas el egy évben és még ennél is ijesztőbb, hogy a 18-29 évesek egyharmada még sohasem járt könyvtárban." (Nagy Attila, OSzK, olvasásszociológus – 2006; sajtóközlemény)

PÓSA LAJOS MUNKÁIBÓL – MEGZENÉSÍTETT VERSEIBŐL:

Költemények, Szerző, 1878

Újabb költemények, Szerző, 1881

Pósa Lajos költeményei, Szerző, 1883

Dalok, regék az ifjúság számára, Jankó János illusztrációival, Mikszáth Kálmán előszavával ; Szerző, 1884

Kis bokréta – Költemények jó gyermekek számára, Singer és Wolfner, 1885

Tíz év alatt, Szerző, 1886

Gyermekversek, Bloch Gyula illusztrációival, Szerző, 1886

Szegedi új nóták, Méhner Vilmos, 1886?

Dalaim, Bába Sándor, 1887

Négy mese a gyermek-ifjúság számára, Traub és Társa, 1887

Kis aranykert, Singer és Wolfner, 1887

Dankó Pista – Molnár György – Pósa Lajos: A zsöllérlány, Molnár György, 1887

Az aranytollú madár nótái, Elischer Lajos illusztrációival, Légrády Testvérek, 1888

ABC színes képekkel és versecskékkel, Lampel Róbert, 1888

Dankó Pista – Müller Ottó – Nikolits Döme – Pósa Lajos: Leányrablás, Réthy és fiai, 1889

Pillangók, Singer és Wolfner, 1888

Virághullás, Endrényi és Társa, 1889

Gyermekkert, Ifj. Nágel Ottó, 1889

Apró történetek, Méhner Vilmos, 1889

Kiss Áron – Pósa Lajos: Apró emberek könyve, Singer és Wolfner, 1890

Reggeltől estélig, Singer és Wolfner, 1890

Rózsabokor, Elischer Lajos illusztrációival, Légrády Testvérek, 1891

Arany napok, Ifj. Nágel Ottó, 1891

Tihanyi Ágost – Pósa Lajos: Zengő arany-abc, Singer és Wolfner, 1892

A nagymama meséi, Singer és Wolfner, 1892

Tündérórák, Ifj. Nágel Ottó, 1892

Csingilingi, Singer és Wolfner, 1892

Weiss Miklós – Pósa Lajos: Egy szőke kislányhoz, Pesti Hírlap, 1892. szeptember 27.
(zenemelléklet)

Kiss Áron – Péterffy Sándor – Pósa Lajos – Tihanyi Ágost: Verses könyv
Kisdedóvó intézetek, menedékházak és családok számára
, Singer és Wolfner, 1893

Kiss Áron – Péterffy Sándor – Pósa Lajos – Tihanyi Ágost: Dalos könyv
Kisdedóvó intézetek, menedékházak és családok számára, Singer és Wolfner, 1893

Kiss Áron – Pósa Lajos: Meséskönyv
Kisdedóvó intézetek, menedékházak és családok számára, Singer és Wolfner, 1893

Virágok könyve, Rigler József Ede, 1894

Illatok könyve, Rigler József Ede, 1894

Arany napsugár, Lampel Róbert, 1894

Pósa Lajos meséskönyve, Singer és Wolfner, 1894

Arany ABC, Ujváry Ignác illusztrációival, Singer és Wolfner, 1894

Pünkösdi rózsák a gyermekek számára, Lampel Róbert, 1894

Serly Lajos – Pósa Lajos: A kis gyűrűs legény, Zenélő Magyarország, 1894. november 15.

Dankó Pista: 76 eredeti magyar dal Pósa L. szövegeire, Rózsavölgyi és Társa, 1895 k.

Zachariásné Kallós Ilona – Dankó Pista: A Titok
Böszörményi L., Dankó P., Gárdonyi G. és Pósa L. dalszövegeivel, Schunda V. József (é. n.)

Balatoni nóták, Pósa Lajos öt költeményére, Méry Béla, 1895

Haza és szabadság, Singer és Wolfner, 1895

Világszép Nádszál kisasszony, Légrády Testvérek, 1895

Nagyapó meséskönyve, Singer és Wolfner, 1895

Imádságok gyermekek számára, Singer és Wolfner, 1895

Cini-Cini, Tull Ödön illusztrációival, Lampel Róbert, 1896

Dankó Pista – Pósa Lajos: A magyar nép kesergője, * Schunda Vencel József, 1896?

Édes anyám, Singer és Wolfner, 1897

A szabadság hősei, Mühlbeck Károly illusztrációival, Singer és Wolfner, 1898

Száll az ének, Singer és Wolfner, 1899

Harangvirágok, Singer és Wolfner, 1899

Bartók Béla: Négy dal Pósa Lajos szövegeire, Bárd Ferenc és Testvére, 1904 » Irodalom

Pósa Lajos Munkái I-V. Mühlbeck Károly illusztrációival, Mesék, I-II; Apró történetek és életképek; Arany ládika, I-II. Singer és Wolfner, 1905-1907

Mese a kis kanászról és más történetek, Singer és Wolfner, 1907

Csali mese, Singer és Wolfner, 1907

Imádságok és köszöntők, Mühlbeck Károly illusztrációival, Singer és Wolfner, 1907

Hegedűszóban szép mese, Pósa Lajosné, 1908

Grill Richárdné Wohlfahrt Anna: Dalok az ifjúság számára, (Szólam-kiadás)
Pósa Lajos et al. gyermekverseinek feldolgozása, Hornyánszky Viktor, 1909

Aranyliget, Wellisch Béla, Szentgotthárd, 1911

Figurás mesék, Mühlbeck Károly illusztrációival, Hungária, 1912

Játékos könyv, Játékok, tréfák, találós mesék, közmondások, Singer és Wolfner, 1914

Kis tükör, Elbeszélések az ifjúság számára, Budapesti Hírlap Nyomda, 1914

Pósa Lajos költeményei (válogatott), Bródy Sándor előszavával, Singer és Wolfner, 1914

Gyermekversek (válogatott), Herczeg Ferenc előszavával, Singer és Wolfner, 1914

Mariska mesél, Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap és Könyvkiadó, 1917

Kacsoh PongrácDalok kisgyermekeknek, Pósa et al. versei, Rózsavölgyi és Társa, 1918

Lidike, Lőrinczy György előszavával, Pósa Lajosné, 1920

A magyar nép kesergője, * Légrády Testvérek, 1921

Arany ABC, Kőszegi Bella illusztrációival, Singer és Wolfner, 1928

Édes anyám (II), Lőrinczy György előszavával; Pósa Lajosné, 1929

Pósa bácsi nagy meséskönyve, Benedek Kató illusztrációival, Singer és Wolfner, 1937

Madaras Könyv, Rigler József Ede Papírnemügyár Rt., Budapest, 1943?

Cicaiskola, Válogatta: Fazekas Anna; F. Győrffy Anna illusztrációival, Móra Kiadó, 1960

Tulipántos láda, Szerk: Vita Zsigmond; ill.: T. Blaier Klára, Ion Creanga, Bukarest, 1981

Tavaszkor; Iluska és a cicuska, Rajzolta: Rákosy Anikó, Magyar Diafilmgyártó V., 1989

Egyszer egy királyfi, (a Világszép Nádszál kisasszony 1895-ös, Légrády féle kiadás reprintje), Hunikum, Budapest, 1991

Tülökvár, Összeállította: Bettes István, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2002 **

Arany ABC, Ujváry Ignác ill., Szerk: Csipka Rozália, Sikerx Bt., 2004 (hasonmás)

Magyarország Tündérország – Pósa Lajos ébresztése, Válogatás Pósa Lajos verseiből – Szemelvények Andrássy Gyuláné grófné, Bársony István, Egri György, Gaál Mózes, Gracza János, Gyökössy Endre, Heltai Jenő, Jakab Ödön, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Móra László, Nógrádi Pap Gyula, Sas Ede és Telekes Béla, Az Én Újságom c. gyermeklapban megjelent írásaiból; Nagy László gyermekpszichológus tanulmányával (1906); Lőrinczy György ünnepi beszédével (1914); Az Új Idők (Herczeg Ferenc) búcsújával, Gracza János, Móra Ferenc és Baja Mihály verseivel. Szerkesztő: Kun Miklós Jenő, Kairosz Kiadó, 2005 **

Pósa bácsi legszebb verses meséi – ÁllatmesékPósa bácsi legszebb gyermekverseiPósa bácsi legszebb téli versei Karácsonyra , Szerk.- és ill.: Gábor Emese, Táltoskönyvek Kiadó, Budakeszi, 2006 **

Pósa Lajos válogatott meséi, Társ Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2007 **

Pósa bácsi ringatók, altatók, tipegők a legkisebbeknek
Szerkesztette és illusztrálta: Gábor Emese, Táltoskönyvek Kiadó, 2007 **

Pósa bácsi: Hahó! Hahó! Esik a hó – szerk.-és.ill.: Gábor Emese, Táltoskönyvek Kiadó, 2007. **

Pósa bácsi mondókák, készségfejlesztő versikék
Szerkesztett és illusztrálta: Gábor Emese; Táltoskönyvek Kiadó, 2008 **

Pósa bácsi: Tanítómesék – Mátyás Királyról
Szerkesztette és illusztrálta: Gábor Emese; Táltoskönyvek Kiadó, 2008 **

Pósa Lajos – Sirkó Attila (rajz): A kisbalta, Comenius Kiadó, 2008 **

Pósa Lajos: Hol van Lackó?, Pro Junior Könyvkiadó, 2008 **

Pósa bácsi: Három szép pillangó - szerk.-és ill.: Gábor Emese; Táltoskönyvek Kiadó, 2009 **

Cica-iskola - Pro Junior Könyvkiadó, 2009 **

Altató - Pósa bácsi verse, Gábor Emese rajzai; Táltoskönyvek Kiadó, 2009 **

Pósa bácsi: Tréfás versek, mulatságos mesék - Gábor Emese; Táltoskönyvek Kiadó, 2009 **

Pósa bácsi: Ezüst mesekönyv - Gábor Emese festményivel; Táltoskönyvek Kiadó, 2009 **

Pósa bácsi: Arany mesekönyv - Gábor Emese festményivel; Táltoskönyvek Kiadó, 2009 **

Azt dalolja a kis madárPósa Lajos énekelt versei Dinnyés József előadásában, nem csak kicsiknek; Reintegráció Alapítvány, Budapest, 2010


ANTOLÓGIÁKBAN, OLVASÓKÖNYVEKBEN, KOTTÁKBAN, AUDIO CD-n, – 1945 UTÁN

Betűbokréta, Olvasókönyv kat. népiskolák II. o. számára, Szent István Társulat, 1945

Óvódások verseskönyve, Szerkesztő: T. Aszódi Éva, Ifjúsági Kiadó, 1955

Századvégi költők, Vál.: Végh György; szerk: Csanádi Imre, Magvető, 1959

"Mindenki új utakra készül" – Az 1918/19-es forradalmak irodalma, Szöveggyűjtemény,
Szerkesztő: Ács Klára et al., MTA Irodalomtörténet Intézet, 1959

Szöveggyűjtemény a XIX. sz. második felének irodalmából Szerkesztő: Bóka László et al., Tankönyvkiadó Vállalat, 1961

Hegedűs András: Gyermek-és ifjúsági irodalom, Szöveggy., Tankönyvkiadó, 1966

Röpülj madárka, Szerkesztő: Balogh Beatrix, Népművelési és Propaganda Iroda, 1966

Meseország kapuja, Szerkesztő: Bodrits István, Fórum Lap- és Könyvkiadó, Újvidék, 1966

Bauer Tiborné: Gyermekirodalom Tankönyv, óvónőképzők számára, Tankönyvkiadó, 1967

Kincses láda Magyar olvasókönyv Szerk: Magyar József, Magyar Írás, Buenos Aires, 1968

Virágos kert Olvasókönyv, Szerk: G. Kassai Anna, Horváth Ferenc, Magyar Iskolabizottság, München, 1969

Cini-cini muzsika, Óvodások könyve, Szerkesztő: T. Aszódi Éva, Móra Kiadó, 1969

Eltörött a hegedűm – Dankó Album;, válogatta: Vas Gábor, közreadja: Simon Jenő Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1975

Három veréb hat szemmel, Szerkesztő: Weöres Sándor, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977

Templomablak, Istenes versek és műfordítások, Szerkesztő: Fükő Dezső
Református Zsinat Sajtó Osztálya, 1980

Hóc, hóc, katona, Szerkesztő: Moldoványi Zsuzsa, Móra Ferenc Kiadó, 1982 (3. kiadás)

Nagymama képeskönyve (Mühlbeck Károly emlékére), Szerkesztő: Bodor Ferenc, Minerva, 1985

Új aranyhárfa – (keresztyén szempontú antológia), Szerkesztő: Tenke Sándor
Magyarországi Református. Egyház Zsinati Iroda, 1987

Mustármagok, Szerk.: Somogyi Barnabás, Magyarországi Baptista Gyülekezet, Győr, 1987

A strázsa dicsérete, (Versek Monorról), Monori Helytörténeti Kör, 1989

Az Én Újságom – Válogatás Benedek Elek és Pósa Lajos gyermeklapjából
Szerkesztő: Csokonai Attila, Skíz Könyv-és Lapkiadó, Bp., 1992

Aranyos pillangó, ** Válogatta: Cs. Lingvai Klára; Szerkesztő: Vofkori Mária; Soó-Zöld Margit rajzaival, Kriterion, Bukarest, 1994

Tarka lepke, kis mese, Versek, mesék, elbeszélések óvodásoknak és kisiskolásoknak
(Szöveggyűjtemény), Szerkesztő: Kóka Rozália, Márton Áron Kiadó, 1994

Nagy felolvasókönyv, Szerkesztő: Kováts Ildikó, Pesti Szalon Könyvkiadó, 1994

Irodalmi szöveggyűjtemény, Cigány tárgyú írások – Középiskolák I-IV. o. számára
Konsept Kiadó, 1994

Ha majd hatéves leszek, Szerkesztő: Szele Ágnes, Sziget, Kaposvár, 1995

Budapesti negyed, 1896-I. Szerk.: Gerő András et al., Budapest Főváros Levéltára, 1995

Hét évszázad magyar költői, Szerkesztő: Lakatos István et al., Tevan, Békéscsaba, 1996

Milyen volt szőkesége, Válogatta: Köves József, K. U. K, 1999

A századforduló költészete, Szerkesztő: Pozsvai Györgyi, Unikornis Kiadó, 1999

Március idusa, Versek, dalok, jelenetek; iskolai segédanyag, Szerkesztő: dr. Lengyel János
UNIO Lap-és Könyvkiadó Kft. (é. n.)

Árpád népe, (az 1896-os kötet hasonmás kiadása), Barnaföldi G. Archívum, Bp., 2000 **

Örök Pátria – Verses magyar történelem, Szerk.: Bartha Zoltán, Tinivár, Kolozsvár, 2001

Ki is írta…? – Elfelejtett versek, Szerkesztő: Havas Katalin, Fekete Sas Kiadó, 2001

Szavalókönyv, Válogatta: Margócsy István, Unikornis, 2001

Doromboló – Macskamesék, cicaversek, Füzesi Zsuzsa rajzaival, Urbis Kiadó, 2004

Jákó Vera – Pósa Lajos: Eltörött a Dankó Pista nótás hegedűje;
In. Szól a nóta színe-java 5. EMB Bp., 2004

"Kit ringat a bölcső, Janikát..." – (audio CD); Magneoton, 2007 **

Téli meseünnep (audio CD) Pogány Judit, Kálid Artúr, Alma együttes; Retro Media, 2007 **

IRODALOM:

Tömörkény István: Pósa Lajos
Szegedi Híradó, 1888. február 16.

Don Vigole (Gárdonyi Géza): A Pósa-bucsuzáshoz
Szegedi Híradó, 1889. december 1.

[Névtelen:] A magyar népoktatás haladása – Három új olvasókönyv – Szerkesztették: Vass Mátyás, Irmei Ferenc és Pósa Lajos; Szegedi Híradó, 1889. december 1.

[Névtelen:] Pósa ünnepély (benne: Pósa Lajos búcsúja Szeged közönségétől)
Szegedi Híradó, 1889. december 3.

Vass Mátyás: A magyar gyermekköltészet korszakalkotója
Magyar Pedagógiai Szemle, 1890/4.

Kóbor Tamás: Pósa Lajos, A Hét, 1891. április 12.

Sebestyénné Stetina Ilona: Pósa Lajos és a gyermekirodalom
Nemzeti Nőnevelés, 1892, XII.

Láng Mihály: A kisdednevelés jelene – Pósa pedagógiája; Kisdednevelés, 1894. február 1.

Omikron (Kobány Mihály): Mennyiben használható a Kiss – Péterffy – Pósa – Tihanyi által szerkesztett Verseskönyv óvodáinkban?, Kisdednevelés, 1894. november 1.

Gárdonyi Géza: Kingyes, Magyar Hírlap, 1895. május 12.
(Ld. még: Két menyasszony, Singer és Wolfner, 1896; Tükörképeim, Szépirodalmi, 1965)

Bródy Sándor: Pósa Lajos költeményeiAz Édes anyámról, 1897
(Ld. még: Pósa Lajos Költeményei, Singer és Wolfner, 1914;
Tülökvár, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2002)

Lőrinczy György: Édes anyám, Budapesti Hírlap, 1897. március 30.

Benedek Elek: Édes anyám, Nemzeti Iskola, 1897. április 3.

Peres Sándor: Pósa Lajos, Kisdednevelés, 1897. április 15.

Császár Elemér: Édes anyám, Politikai Heti Szemle, 1897. 16. sz.

Lévay Mihály: Édes anyám, Fővárosi Lapok, 1897., 147. sz.

Lyka Károly: Édes anyám, Budapesti Napló, 1897. 97. sz.

–ó –s: Édesanyám, Budapesti Szemle, 1897. XC.

Palágyi Menyhért: Édes anyám – P. L. verseskönyvéről, Jelenkor, 1897. április 24.

Salgó Ernő: Édes anyám, Egyetértés, 1897. 168. sz.

Tabody Ida: Édes anyám, Ung, 1897. 15. sz.

Barna Pál (Peres Sándor): Szavazás, Kisdednevelés, 1897. október 15.

Tíz esztendő – Emléklapok Az Én Újságom tíz éves fennállása alkalmából;
Gárdonyi Géza, Sebők Zsigmond, Tábori Róbert et al. írásaival, Singer és Wolfner, 1900

Molnár Mária: Pósa Lajos méltatása, Kisdednevelés, 1900. május

Tömörkény István: Dankó Pista, Szegedi Napló, 1903. március 31.

[Móra Ferenc:] Dankó Pista temetése (benne: Pósa búcsúbeszéde)
Szegedi Napló, 1903. április 1.

A Szegedi Napló Huszonöt Éve (1878-1903) (Móra Ferenc, Békefi Antal), Engel Lajos, 1904

Móra István: Pósa Lajosról, Gömöri Hírlap, 1905. 5. sz.

[Névtelen:] Pósa Lajos munkái, Vasárnapi Ujság, 1905. 48. sz.

Csuka Ferenc: Pósa Lajos munkái, Torontál, 1905. 291. sz.

L. I. (Lázár Irén budapesti, vagy Legányi Ilona, bánfalvi óvónő): Látogatás Pósa bácsinál, Kisdednevelés, 1906. március 1.

Nagy László: Pósa Lajos gyermekvers-költészete, Magyar Tanítóképző, 1906. december
(Ld. még: Magyarország Tündérország – Pósa Lajos ébresztése, Kairosz Kiadó, 2005)

Pákéi Sándor József: Az E. M. K. E megalapítása és negyedszázados működése
E. M. K. E., Kolozsvár, 1910 (183. p.)

Lőrinczy György: Bodon József; Szent nyomokon - In: Utitársaim, Singer és Wolfner, 1912

[Névtelen:] A cigány-szobor leleplezési ünnepségei (benne: Pósa L. szoboravató beszéde),
Szegedi Napló, 1912, október 12.

Herman Ottó: Pósa Lajosért, Budapesti Hírlap, 1914. február 15.

Móra Ferenc: Pósa Lajos, Szegedi Napló, 1914. február 17.

Kosztolányi Dezső: Pósa bácsi reggelije, A Toll, 1914. május 24.
(Ld. még: Írók, festők, tudósok; Látjátok, feleim), Szépirodalmi Könyvkiadó, 1958; 1976)

Szabó Mózes: Pósa Lajos, Tanító, 1914. 23. sz.

[Kőrösi Henrik?:] A gyermekek költője, Néptanítók Lapja, 1914. június 11.

A költő ünnepe, Új Idők, 1914. június 14.

Nagy László: Pósa Lajos, A gyermek, 1914 (448-450. p.)

Báthory Andor: Pósa Lajosról, Késmárki Ev. Liceum Értesítő, 1914

Lőrinczy György: Pósa Lajos, Ünnepi beszéd – Pósa Lajos negyvenéves írói jubileumán, Kisdednevelés, 1914. július 1.

Sas Ede: Pósa Lajos, Nagyvárad, 1914. 155. sz.

Budaváry László: Pósa Lajos†, Néptanítók lapja, 1914. 30. sz.

[Névtelen:] Pósa Lajos temetése, Szegedi Napló, 1914. július 12.

Pósa Lajos halálára, Magyar Figyelő, 1914. III/148. p.

Radácsy György: Pósa Lajos 1850-1914, Sárospataki Református Lapok, 1914. júl.12.

Kisteleki Ede: Eltemették Pósa Lajost... Szegedi Napló, 1914. július 14. (vers)

Follinus Ervin: Meghalt Pósa bácsi, Kisdednevelés, 1914. augusztus 1.

Gracza János: Virágok egy sírra, Kisdednevelés, 1916. július 15.

Gyöngyösy László: Pósa Lajos, Irodalomtörténet, 1919 (23-33, 177-217. p.)

Móra Ferenc: Pósa Lajos sírjára (1916) – Könnyes Könyv, Engel L., 1920

Kosztolányi Dezső: Pósa Lajos, Új Magyar Szemle, 1920. július
(Lásd még: Írók, festők, tudósok; Látjátok feleim, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1958; 1976)

Szomaházy István: A bóbiskoló oroszlán
In: Barátaim, a halottak, Kultúra Kvk., Budapest, 1920

Gyöngyösy László: Pósa Lajos életrajza, Pósa Lajosné, Budapest, 1920

Szabó Dezső: Szabadság és keresztény politika, Virradat, 1921. március 10.

Gyöngyösy László: Pósa gyalázás, Irodalomtörténet, 1921 (83-86. p.)

[Névtelen:] Pósa Lajos: A magyar nép kesergője, (Szegedi?) Napló, 1921. október 2.

Lőrinczy György: A Pósa asztal, Singer és Wolfner, 1922

Móra Ferenc: Pósa Lajos, Világ, 1923. 4. sz.

Lőrinczy György: A gyermek Pósa, Szegedi Napló, 1925. 92. sz.

Kenyeres Elemér: Pósa Lajos a gyermekszobában és a kisdedóvóban,
Kisdednevelés, 1926. október

Sz. Szigethy Vilmos: Pósa bácsi és Dankó Pista, Bácsmegyei Napló, 1929. február 3.

Radó Richárd: Pósa szobra, Budapesti Hírlap, 1930. 242. sz.

Rubinyi Mózes: Pósa Lajos – A magyar ifjúság számára, Singer és Wolfner, 1931

Gonda Ferenc: Emlékezés Pósa Lajosról, Magyar Protestánsok Lapok, 1931. júl.1.

Herke Mihály: Dankó Pista 1858-1903, Ablaka György Könyvnyomdája, Szeged, 1933

Gergely Boriska: A mesefa (Mese Pósa Lajosról)
In: Nagyokról – kicsinyeknek, Jugoszláviai Magyar Könyvtár, Szabadka, 1933

Gárdonyi József: Dankó Pista – Gárdonyi hegedűse, Dante Könyvkiadó, 1935

Lőrinczy György: Dalok árnyéka; A négyszáz éves pataki diák; A liba; Táncol az apostol; A nótafa –
In: Magyar csodák, Singer és Wolfner, 1935

Gárdonyi Géza: Aranymorzsák, Dante Könyvkiadó, 1936?

Móra Ferenc: Pósa bácsi; Dankó Pista II; Pósa Lajos meghalt
In: Szegedi tulipános láda, Révai, 1936

Móra Ferenc: A költő; Énisz-tenöm, jóisztenöm, avagy: magánvélemény az irodalomról;
A halhatatlanság körül In: Napok, holdak, elmúlt csillagok, Révai, 1936

Tóth Laura: Pósa Lajos – Bölcsészetdoktori Értekezés, Szerző, 1936

Jászayné Holczer Magda: Pósa Lajos gyermekirodalmi munkássága
Magyar Gyermeknevelés, 1937/ V.

[Névtelen:] Óvónők a 70 éves Pósa Lajosnénál, Kisdednevelés, 1937/6.

Baja Mihály: Pósa Lajos ébresztése (1934), In: Nagy Magyarországért versantológia, II.
szerk.: Vollai Ferenc; Vollai Ferenc, Debrecen, 1938.

Tutsek Anna: Ötvenéves Az Én Újságom, Pósa emlékszám, ÉNU–Tündérvásár, 1939. Újév

Pósa Lajosné: Pósa L. szülőfalujának zászlóavató ünnepe, ÉNU–Tündérvásár, 1939. július 2.

Gyökössy Endre: A halhatatlan költő; Pósa Lajos és a magyar mese megnemesítése
In: Vasárnapok – Hétköznapok, Singer és Wolfner, 1939

Galló Pál: Gyöngyszemek Pósa dalaiból és költeményeiből, Magyar Lélek, 1940. június

Gárdonyi József: A mesélő toll – (regényes Pósa-életrajz), Dante Könyvkiadó, 1941

Vajthó László: Halhatatlan magyar irodalom, Királyi Magyar Egyetemi Ny., 1941?

Szombathy Viktor: A kis iskolától a János vitézig, Magyar Lélek, 1942. október

Gárdonyi József: Szabolcska, Dante Könyvkiadó, 1943

Havas István: A magyar ifjúsági irodalomról (1923), In: Akikkel találkoztam
Új Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner), 1944

Madácsy László: Pósa Lajos ismeretlen levelei Móra Ferenchez
Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve (Első rész), 1957.

Csongor Győző: Dankó Pista – 1858-1958, Emlékkoszorú a nagy nótaköltő születésének
centenáriumára, Hazafias Népfront szegedi Dankó Pista Emlékbizottsága, 1958

Juhász Gyula: Dankó Pista, In: Örökség – Szerk.: Péter László, Szépirodalmi Kvk., 1958

Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig, Gondolat, 1959

Csanádi Imre – Végh György: Századvégi költők, Magvető, 1959

Huszthy Károly: Pósa-emlékek nyomában; Egy látogatásról
Monor és Vidéke, 1961. augusztus 24; november 3.

A magyar irodalom története
(itt Komlós Aladár megismétli A magyar költészet Petőfitől Adyig c. könyvében Pósáról tett legfőbb megállapításait.), Főszerkesztő: Sőtér István, Akadémiai Kiadó, 1964-1966

Bauer Tiborné: Gyermekirodalom, Tankönyvkiadó, 1967

Krúdy Gyula: Irodalmi Kalendárium, In: Régi pesti históriák – Magvető, 1967

Bisztray Gyula: Jókedvű magyar irodalom, Gondolat, 1968

Lakatos Éva: Az Én Újságom (Magyar irodalmi folyóiratok),
Petőfi Irodalmi Múzeum, 1972, A/1sor

Móra Ferenc ismeretlen levelei Pósáékhoz
Közli: Hegedűs András, Szegedi Tanárképző Főiskola Évkönyve, 1974

Szabadfalvi József: Herman Ottó levele Pósa Lajosékhoz,
Herman Ottó Múzeum Közlöny, 1976/5.

Móra Ferenc levelezéséből – Sajtó alá rendezte: Kőhegyi Mihály, Lengyel András
Bács-Kiskun- Megyei Múzeumigazgatóság, 1979

Nemeskürty István: Diák, írj magyar éneket!, Gondolat, 1983

Hegedűs Géza: Magyar írók arcképcsarnoka, Interpopulart, 1991

Széles Klára: Vajda János és Pósa Lajos – Egy líratörténeti epizód
Acta historiae litterarum Hungaricarum, 1992

Labancz Mónika: Pósa Lajos és Az Én Újságom (Szakdolgozat), 1994);
A Vitéz János Tanítóképző Főiskola, Esztergom tulajdona

Kertész Noémi: Itt lengette a szél Árpád kacagányát, Új Holnap, 1997. május

Csongor Győző: Hulló levél, sárga levél – Regényes emlékezés egy magyar dalköltőre
Dankó Pista Emlékéért Alapítvány, 1997

Mikszáth Szegediekről – Szegediek Mikszáthról, Dugonics Társaság, 1997

Tarbay Ede: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz –
A gyermek-és ifjúsági irodalom történetének iránytűje, Szent István Társulat, 1997

Balogh Lídia: "A szerkesztő bácsi postája" – A "jó gyermek" képe Az Én Ujságom című gyermeklapban a századfordulón. Szakdolgozat; JATE Bttk. 1998, Szeged

Komáromi Gabriella: A gyermekkönyvek titkos kertje, Pannonica Kiadó, 1998

N. Kósa Judit: Pósa bácsi olvasókönyve, Népszabadság online, 1999. január 8.

Balogh Lídia: Pósa bácsi postája, Iskolakultúra, 1999. 12. sz.

Rigó Béla: A magyar gyermekköltészet krónikája – In: Gyermekirodalom
Szerkesztő: Komáromi Gabriella, Helikon, 1999

Szabó Magda: A Pósa-szindróma: a fordított alakváltozás anatómiája In: A csekei monológ, Európa Kiadó, 1999

Vaskői Károly: Pósa Lajosra emlékeztünk, Gömöri Hírlap, 2000. 13. sz.

Baranyai Zsolt: Ki volt Pósa Lajos? – Domborművet kap Dankó Pista szövegírója
Délmagyarország online, 2000. III. 13.

Mács József: Pósa Lajos gazdag hagyatéka, Gömöri Hírlap, 2000; 25, 26, 27. sz.

Péter László: Pósa Lajos helye, Tiszatáj, 2000. április

Bettes István: A Pósa-paradoxon, avagy fürdővízzel a gyereket is?, Gömörország, 2000. ősz

Móra Ferenc négy levele Pósa Lajoshoz, Közli: Szállási Árpád, Szegedi Műhely, 2000/3-4.

M. Csízy Jolán: Nagyapám iskolája, Gömörország, 2000/3-4.

Sándor Attila: "A Művész, a Költő és a Nótafa", avagy a szegedi János vitéz története,
Szeged (folyóirat), 2000/4.

Pintér Szilvia – Török Andrea: Az Én Újságom és a Magyar Lányok c. gyermekfolyóiratok az 1910-es és az 1920-as években, Könyv és Nevelés, 2000/4.

Pukánszky Béla–Fáyné Dombi Alice: Pósa Lajos, a magyar gyermekvilág ábrázolója és
"Az Én Újságom" – Pedagógiai célkitűzések a XIX. század magyar pedagógiájában,
APC Stúdió, Gyula, 2000

Csemer Géza: Szögény Dankó Pista – Álomregény, PolgART – Bába és Társa, 2001.

Farkas Ottó: Kutyabőrre festett címer, Új Szó online, Pozsony, 2001. augusztus 8.

Takács Ferenc: Csonk, csat, test, korona, Mozgó Világ, 2002. január

Kocsy Anikó: Forgó bácsi, Benedek apó meg a többiek – A gyermek- és ifjúsági lapokról röviden, OSZK Könyvtári Intézet Honlap, 2002/3.

Harsányi István: Pósa Lajos ébresztése (1984)
In: Czenthe Zoltán: Harsányi István (1908 – 2002), Gömörország, 2002. ősz

Szászi Zoltán: Egy majdnem elfelejtett költő – Pósa Lajos: Tülökvár c. könyvéről
Új Szó online, 2002. december 10.

Szombathy Viktor: Szellemidézés – A költő özvegye, Gömörország, 2002. tél

Csordásné Bölcsics Márta: Budapesti Krúdy-kalauz; Budapest, ahogy Krúdy látta
Helikon, 2002

Bodnár Mónika: Pósa Lajos: Tülökvár, Gömörország, 2003. tavasz

Balogh Lídia: Egy századfordulós gyermeklap, Az Én Újságom illusztrációi In: Két évszázad gyermekei. A tizenkilencedik-huszadik század gyermekkorának története. Szerkesztő: Pukánszky Béla; Eötvös József Kiadó, Bp., 2003.

Pintér Szilvia: A szerkesztői üzenetek ereje Az Én Ujságom és a Magyar Lányok című gyermekfolyóiratokban. In: A XIX. századi magyar pedagógusok a polgárosodásért. Szerkesztők: Dombi Alice – Oláh János; APC Stúdió, Gyula, 2003

Kovács Ákos: Árpád-ünnep, Szent Istvánkor – Egy kultikus emlékhely genealógiája I-II
Mozgó Világ, 2004/6-7.

Regélő kingyesi gerendák, Irodalmi Szemle, Pozsony, 2004. április

Pósa Lajos szobrának avatására emlékezünk, Gömöri Hírlap, 2004. július 6.

Szászi Zoltán: 90 éve hunyt el Pósa Lajos, Új Szó online, Pozsony, 2004. július 13.

László Ferenc: Bartók "sovén" elragadtatása 1903-ban – "Pósa-dalok – Elza dalok"!
Muzsika, 2004. október

Nyíresi-Tichy Kálmán: "Az ige testet öltött" - Emlékezés a radnóti Pósa-szobor avatásáról, Gömörország, 2004. ősz

Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom, Móra Könyvkiadó, 2005

Kovács Ákos: Musica Pannonica – Nemzeti hangszerünk: a tárogató
2000 (irodalmi és társadalmi havilap), 2005/6.

Kun Miklós Jenő: Felébredhet-e végre Pósa Lajos?, Gömörország, 2006. tavasz (81-84. p.)

Praznovszky Mihály: Pósa Lajos, a szelíd költő, Sikerx Bt., 2006

B. Kovács István: Bartók Béla hét találkozása Gömörrel, Gömörország, 2006. ősz (1-3. p.)

Barta Boglárka: A legendás Pósa bácsi – Újra olvashatók Pósa Lajos legszebb versei, meséi
Magyar Demokrata, 2006. nov. 16.

Kun Miklós J.: Praznovszky Mihály: Pósa Lajos, a szelíd költő, Lyukasóra, 2006. december

Kun Miklós Jenő: Megkésett elégtétel
A dalok és mesék fehérszakállú, aranykoronás királyáról – Praznovszky Mihály: Pósa Lajos,
a szelíd költő c. könyve kapcsán, Gömörország, 2006. tél (30-31. p.)

Pósa Zoltán: Pósa bácsi megőrizte a magyar nyelvet,Magyar Nemzet (online), 2007.04.02.

Batta Csabáné: Pósa Lajos gyermekirodalmi munkássága. Szakdolgozat, a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kara, Sárospatak, 2007

B. Kovács István: Árpád nagyfejedelem és népe; Főhajtás Budapesten Gömörország, 2007. tél (1; 75. p.)

Pósa Lajos Emlékezetei - Emléktár, DVD-melléklettel, Összeállította: Homoly Erzsébet;
Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete, Bástya Egyesület, Rimaszombat, 2008.

Kun Miklós Jenő: Pósa Lajos, a nemzetnevelő
In: SZÉPHALOM 18., a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2008. szerk.: dr. Kováts Dániel

Mács József: A rossz folyamatot megállítani sohasem késõ, és sohasem reménytelen
© www.balogvolgy.polgarinfo.hu, 2009. március 15.

Kun Miklós Jenő: Pósa Lajos eredeti olvasókönyveiről és Az Én Ujságomról – In: Maradjon meg emlékezetünkben; Emlékek a porteleki iskoláról. (ker. forgalomba nem került magánkiadás), Szerk: Fózer Vendel, Portelek, 2009 – Ad Librum Kft. Soós Gábor PhD, Budapest

Kun Miklós Jenő: Pósa Lajos eredeti olvasókönyveiről és Az Én Ujságomról
In. SZÉPHALOM 19; a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2009. szerk.: dr. Kováts Dániel

Kun Miklós Jenő: A félreismert Pósa Lajos
Magyar Református Nevelés, 2009/3.

Mikola Gyöngyi: Az olvasó gyermek – Pósa Lajos és Kosztolányi gyermek-képe - Előadás, 2010.04.16.


A *-gal jelölt két kiadvány csak annyiban azonos, amennyiben az 1921-es posztumusz kötet tartalmazza azokat a verseket is, melyek Dankó Pista zenésített meg és Schunda V. József adott ki, A magyar nép kesergője című kotta-füzetben.

A **-gal jelölt kiadványok még kaphatók. Ha könyvesboltjainkban nem járna szerencsével, keresse azokat a legnagyobb választékkal rendelkező, internetes portállal is rendelkező forgalmazóknál: www.kello.hu; www.konyvkereso.hu. (A Tülökvár Szlovákiában jelent meg; magyarországi forgalmazója a Xantusz Iroda, www.xantusz.hu.)


A csatolt jegyzék korántsem teljes; az évszámokat illető bizonytalanságokat jeleztem. Pósa kötetekben (napilapokban és folyóiratokban elszórva) megjelent (vagy éppenséggel kallódó) munkáinak, megzenésített verseinek és a vele kapcsolatos gazdag irodalomnak átfogó számbavétele még nem történt meg. Életében megjelent könyveinek jegyzékét Petrik Géza: Magyar Könyvészet és Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái c. kútfői nagyrészt tartalmazzák (utóbbi: irodalmat is). A két világháború közötti időszak bibliográfiájában csak a posztumusz-, illetve az illusztrátorok személye miatt eredetinek tekinthető kiadásokat ismertettem – az utánnyomásokat nem. Idegen nyelveken 1945-ig megjelent verseit Demeter Tibor; Dankó Pista által megzenésített dalait Csongor Győző gyűjtötte össze. Néhány ritka kotta feltüntetésével jelezni kívántam a további kutatások lehetséges irányait. Az irodalmat – Tömörkény István és Gárdonyi Géza (valamint a két névtelen: 1889. dec. 1. és 3.) írásainak kivételével – a költő fővárosba történt visszatérésétől ismertettem; megközelítő teljességre csak az 1945 utáni időszakot illetően törekedtem. Kutatásaim eredményein túl a kútfőkre, valamint Havas István, Tóth Laura, Gulyás Pál, Madácsy László, Csongor Győző, Balogh Lídia, Fáyné Dombi Alice–Pukánszky Béla, Kocsy Anikó, Praznovszky Mihály, B. Kovács István, Pósa Dezső, Sebők Valéria, dr. Kováts Dániel és Szabó Ágnes közléseire támaszkodtam. Előfordulhat, hogy a Pósa-irodalom egyes letölthető darabjai honlapunkon tett látogatásuk időpontjában még nem szerepelnek az itt közzétett bibliográfiában. A mindenkori legteljesebb bibliográfia nyomtatható pdf-formátumban a Pósa-irodalom tartalomtárában található. Kifejezetten bibliográfiai adatok iránti érdeklődés esetén célszerű a nyomtatható változat és a tartalomból elérhető állomány együttes tanulmányozása.– K.M.J.


KÖSZÖNJÜK, HOGY FELKERESTE PÓSA LAJOS HONLAPJÁT –
VISSZAVÁRJUK!

A honlap frissítése:
2017. október 31-én várható